Egy fárasztó, 12 órás utazás közepén jött el az ebéd időpontja, amikor a lutoni reptér egyik központi, és szemmel láthatóan turista-etetőjét választottuk meg erre a célra - dehát mondjuk a reptereken minden erre van kitalálva, nem?
Beülve 0,12 másodperc múlva már jöttek is felvenni a rendelést, ami nem is lehetett más, mint burger, különböző fajtákból. Egyedül TJ bohóckodott valami calzone-szerű cuccal, de elmondása szerint az is teljesen finom volt.
Nyilván pattant is hozzá egy jófajta pint Carling, a burgerből a választás pedig a ház legjobbjának mondott Black Pepper Mayo-ra esett, egy állítólagos cajun fűszerezéssel (bár, hogy mit értettek ez alatt, azt nagyon nem részletezték).
A sült krumpli hozzá sima hasáb volt, semmi extra, és kaptunk hozzá egy küblinyi chili relisht is, ami nélkül halál száraz lett volna az egész, de így teljesen jó volt mártogatni.
A zsömle teljesen egyszerű, gyorséttermi-minőségű szezámmagos valami volt, nem volt rossz, de sok élményt nem is adott.
A húspogácsa különösen vicces volt, mert ugye egyrészt én már kóstoltam pár mindent, másrészt pedig fel volt tüntetve, hogy beef, viszont dögöljek meg, ha nem olyan íze volt, mint az Ikeás húsgolyóknak! Ez számomra nem szidás, mert akár tetszik, akár nem, bejön az a cucc, csak érdekes volt burger-környezetben találkozni vele.
A szokásos zöldség feltéteken felül volt még benne speckó borsos majonéz, és ennyi, nagyon nem mentem a falnak tőle.
A burgernek amúgy nem csak a (love) szósza volt borsos, hanem az ára is: magában közel 12, sörrel, jattal 17 volt, mégpedig fontban, amiből inkább most ne számoljuk ki, hogy az mennyi is forintban.
Külön érdekesség még, hogy itt a reptéren tudtam először megkóstolni a híres Krispy Kreme fánkot, ami ugye a Luther burgernek is az eredetije. Hát, mit ne mondjak, iszonyat finom, becsokizás.