A blog hűséges olvasói emlékezhetnek, hogy anno New Yorkban kóstoltam ezt a legendás láncot, pontosabban nekik a burgerüket, majd hét éve. Most rádöbbentem, hogy Európában tán még nem is voltam - itt az ideje pótolni a sógorékét!
Nézd már, itt Bécsben a Five Guys piros, nem zöld! Tuti valami copy! - kiáltott fel valaki mögöttem, mialatt felmentem a lépcsön az emeletre. Túl sima ügynek tűnt - és az is volt, ugyanis a kontrollált, mégis kígyózó sor ellenére hamar a rendelésnél találtam magam.
A Five Guys egy amerikai gyorsétteremlánc, amely 1986-ban (klasszikus év, én is akkor születtem) nyitotta meg először kapuit. Több, mint 1700 éttermük van világszerte, híresek arról, hogy csak friss marhahúst használnak, nincs mélyhűtőjük (szegények), illetve mogyoróolajban sütik a friss kolompért.
A kínálat ugye nem túl bonyolult: hambik, hot-dogok, szendók, shake-ek, sült krumpli, meg persze italok. Burgerből van sima, sajtos, baconös és bacon sajt, ezek a dupla húsos verziók - meg mindegyikből kis méretű.
A betétek sem bonyolultak. Kérd all the way, és kapsz bele mind a következőkből: majonéz, ketchup, mustár, grill hagyma, paprika, gomba; valamint savanyú ubi és sali. BSB-t kértem (Backstreet Boys, mi más!), meg egy nagy krumplit, naná!
A rendelés után olyan 10-15 perccel meg is jött a kaja, és még helyet is sikerült találni a nagy tumultusban. Amúgy a pult mögül bekiabálós rendszer érdekes egy ilyen franchise-nál, de biztosan megvan az oka, bár szerintem egy számhívóval sem lennének rosszabbak.
Vendéglátós szemmel nézve a számhívó hátránya tud lenni, hogy senki sem mert leülni, és mindenki a márhívó környékén tobzódik, amit ha a pult / kiadópult környékén helyeznek el (hol máshol), akkor enyhén tumultuózus jelenetek képesek kialakulni. Valószínű ilyen mennyiségben rezgő bigyót nem akarnak osztogatni, lévén a lopáskár tetemes lehet, szóval marad az üvöltözés, ami egész addig tűnik jó ötletnek, amíg nem látjuk, hogy bizony van messzebb, és egy emelettel fentebb is ülős szekció. Hát, ők tudják.
A burger ugye itt is papírzacsiban érkezik, hadd szemeteljük rommá a világot, nem baj. Benne a krumpli klasszikusan papírpohárban - és itt jöttem rá, hogy bizony nem “large” krumplit kértem, hanem még annál is nagyobbat, mivel a méretre még rámernek egy fél malteroslapátnyival - csak győzze az ember megenni. A burgonya amúgy hollandból érkezett, szépen ki is volt állítva, az íze meg - na, ilyen amikor van jó krumpli, és meg is tudják sütni. Pacek.
Aki szószt szeretne, az meg vételezhet a közületi kútból, van majonéz, ketchup, meg malátaecet, ha netán Lord British jönne enni egy kis chippyt.
A burger fóliába csomagolva érkezik, és hát abból, amit sokáig tanítottam a burgerekről, sok jóra nem lehet számítani első blikkre. A sajt nincs megolvadva, olyan szedett-vedettnek tűnik az egész - egészen az első falatig. Azért az van, hogy lehet itt burger sznobkodni, de ez olyan szinten piszok jó, hogy a fal adja a másikat.
Az ízek működnek, a hús jól átsült, valahol félúton a valódi smashed felé, ízre pedig bomba, a zsömle nem a croissant és a briós 42. szerelemgyereke, de tökéletesen tart, és stabil, a belevalók pedig totál frankók. Méretre sem lehet okunk a panaszra, azért ezzel a dupla húsos kivitellel bőven van benne anyag is.
Ja igen, amiről még nem beszéltem, az a mágikus italautomata, ahol konkrétan végtelen plusz egy ízű lónyálból lehet összemixelni az italunkat - csak arra vigyázzunk, hogy aztán igyuk is meg. A bacon sajt burger ára 14 euró (~5400 Ft), a krumpli pedig 7,5 euro (~2900 Ft), ital pedig 4 euro (~1500 Ft) volt, tehát egy tizesbe volt ez a kis lakoma (jó, a krumplit ketten ettük).
A Five Guys még a mai napig is simán tudja hozni azt, amiért ennyien szeretik, szóval ha Bécsben jártok, persze, wienerschnitzel burger, meg közel-keleti kaják, de ezt se hagyjátok ki!
