Bár rám senki sem snapchatelt, azért rajta tartom az ujjam az internet nyakán, hogy egy kellő pillanatban majd kitekerjem azt. Szó, ami szó, én minden helynek szoktam adni egy hónapot (általában), hogy beinduljon, kinője a gyermekbetegségeket, meg ilyesmi, de a növekvő hájphiszti miatt úgy gondoltam, nézzük meg, mekkora az a szeretet, ami a burger mellé érkezik. Szigorúan teszt review post következik, még bármi lehet - és annak az ellenkezője is!

Belépve rögtön egy leányzó fogad, aki végigvezet minket a lehetőségeken: ha mi akarjuk összepakolni a stuffot, akkor olyan akció van, hogy csak a húst kell kifizetni, minden mást a ház áll, amúgy van kétfajta előre összepakolt menü is, sőt lehet választani sima buci helyett ciabattat is, de az most nincs. Köszi, hogy mondod.

A menüből mi a classicra megyünk rá, valamint a hátszínt választom, 140 gramm. Ehhez jár sült krumpli (Heston Blumenthal módra, vakulj paraszt), meg kismillió összetevő. A pultos srác már elkezd vezetni minket, de ne hagyjuk magunkat, és nyugodtan böngésszük a fenti táblát, azt kérünk, amit szeretnénk, még ha így egy rendelésfelvétel el is nyúlik. A háttérben boldogan pöfög a Josper, úgy fest ez ennek az évnek a divatja itthon.

A beltér inkább az állós élményre megy rá, van a fal mellett pár értelmezhetetlenül kicsi asztal, plusz bár bárasztal székkel, plusz pár szék nélkül, plusz egy nagy tér, ahol semmi sincs egyelőre. Az eligazító leány, mint kiderült, egyben pincérként is funkcionál, és olyan tíz perc múlva meg is jön a menü egy fadobozban, sok kis pohár, meg a burger.

Itt jött az első meglepődés, de előtte felsorolom, miket kértem a listából (olvasom a blokkról): cheddar, házi bbq, grillezett hagyma, savanyú uborka, római szívsaláta, coleslaw, aioli, rózsaharissa, jalapeno.

Nos, nézzük sorra: cheddar, a húson, a bbq szósz alatta, grillezett hagyma - csak most, itthon jöttem rá, hogy hiányzott. Savanyú uborka - pohárban, saláta - pohárban, coleslaw - pohárban, aioli - kimaradt, de kértem, és hozták, harissa - pohárban, jalapeno - pohárban.

Nem tudom ki találta ki ezt az üvöltő baromságot, de könyörgöm. Ha az volt a koncepció, hogy a burger maradjon a legnatúrabb, oké, tiszták az ízek, rendben. De ki az aki hozzá külön akar salátát, uborkát, vagy jalapeno-karikákat eszegetni? Minek? Miért?

Ha már a poharaknál tartunk, az sem túlzottan tuti, hogy az aljáról elég nehéz kimártogatni a cuccost, és szósz esetekben a felső kétharmad gyakorlatilag felesleges.

A zsemle nagyon jó, pirított, kicsit a Zinges verzióra hasonlít. Benne a hús megkapta az elmaradhatatlan ízvilágot, rajta a cheddar vastag, érlelt íze is nagyon jól passzol, átsütöttség tökéletes, egyedül a textúra érdekes az egyik felén, mintha különböző lapokból, lemezekből lenne összeállítva, de ez már csak az én észrevételem, igazából tök mindegy.

A krumpli sem rossz, bár én nem mentem a falnak tőle, a harissa zseniális, az aioli pedig elég ízetlen volt, fokhagymának nyoma sincs. A coleslaw testes, de nem túl majonézes, szintén ötös.

A Classic menü burgerének húsát nem tudjuk meg milyen, egyedül azt, hogy márványos, de igazából ennyi elég is, benne plusz grill hagyma (lehet ebbe ment az enyém?), és mustár pihen.

A classic 990, a hátszín 1690, de azt ne feledjük, hogy a többi hozzávaló bizony pénzes lesz a későbbiekben, így nem elképzelhetetlen, hogy simán belecsúszunk a kétezres árkategóriába. A poharazás rettenetes öngól, rendelésnél lassú, a kiadásnál elrontják (csak amíg mi ott voltunk háromból három asztalnál külön kellett szólni, hogy lemaradt egy, vagy több tétel, ami gáz), és funkciótlan. A zsemle és a hús megmenti az egészet, de a koncepciót azért lehetne még csiszolni.