Vannak tények, melyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Ilyen például az, hogy Dario Cecchini a világ egyik legjobb hentese, vagy az, hogy a Robinson étterem piszok jól fest az esti fényekkel a Városligeti-tavon, de említhetjük akár azt is, hogy a hamburger bizony egy igen jó kaja. És, ha ezt a hármat egy történetbe komponáljuk, akkor bizony gyerekek, jó kis mese lesz ebből. Ha éhesek vagytok, egyetek, mert a post után tuti azok lesztek, csak szólok.

Utunk felfelé vezet a Rotisserie részlegbe, ami már a karácsony színeiben tündököl, én pedig kérek egy limonádét, és végiglapozom az étlap megújult részét. Igen, a felső rész közel egy hónapja nyílt meg, és büszkesége a Baltazárban már jól megismert Josper grill.

 A fő profil is ennek megfelelően alakul: halak, csirke, és természetesen marha, a legjobb steakházak hagyománya alapján, ám mégis kicsit tovább célozva. Ez már csak abból is látszik, hogy a marha egyenesen Panzanoból érkezik, ebből a toszkán kisvárosból, ahol Dario boltja is található, aki nemhogy az országba, de máshová sem nagyon szállít, így becsüljük meg magunkat nagyon, hogy a keze munkájából ehetünk. Vagy valami ilyesmi.

Az ő tiszteletére kapta a Dario burger is a nevét, melynek alapja egy húszdekás, 70-30 hosszúfartő/comb és faggyú arányú húspogácsa. Ennek egyik nagy különlegessége a hús minőségén felül az, hogy nem csak vese, hanem például a hátszínen lévő faggyú is belekerül - ezt persze nem fejből találtam ki, hanem Varga Roland séf mesélte el, miközben készült a burger.

A látványkonyhának köszönhetően kicsit beletekinthettem a burger elkészülésének folyamatába is: először felkockázott húsos szalonnából, paprikából, paradicsomból, és jus-ből készül egy lecsó, ez lesz az egyik alkotórésze a burgernek.

 Ha ez megvan, jöhet a szintén házi zsemle egy pirításra, majd a fentebb említett hús, aminek szintúgy fontos jellemzője az, hogy nem omlik szét annyira a szádban, van egy kis húzása, de erről majd később. A Josper ajtaját ki sem kell nyitni ahhoz, hogy a jó kis füstszag megcsapjon minket, a rács kihúzva, a hús pedig kap pár percet a többszáz fokos spanyol sárkány belsejében.

A coleslaw kap egy kínai felhangot, pontosabban távol-keleti jellegű zöldségekből áll, megkoronázva szezámolajjal és egy kis fafül-gombával (amelynek, mint tudjuk, pont olyan az íze, mint a fafülnek).

Időközben megkezdődött az összeszerelés: a zsömle mindkét oldalára érkezik egy hambiszósz, rá saláta, a lecsó, erre a hús (ezen a ponton csak borsozva, nem sózva!), a káposztasaláta, és a teteeeje-teteje, de csak félrecsapva. Mellé házi, hajszálvékony chips érkezik egy lazán ízesített fűszersóval meghintve.

Nem fogom húzni az időt, ez a burger egészen egyszerűen fantasztikus. Már a nulladik pillanatban folyik minden, de a fekete kőtányéron ennek is valami különleges hangulata van, ahogy a lecsót kevered össze a szezámolajos salátával, beleharapsz az amúgy tökéletes textúrájú zsömlébe, és a chipsszel pedig tunkolsz egy keveset a még nem említett paprika-jellyből, de ezt a friss, mégis édeskés ízvilágával meghagyom meglepetésnek.

 A hús az egyik legjobb, amit valaha ettem, ugyan vékonyabb-fajta, de egészen egyszerűen tökéletes, pont megfelelő állagú, és ezen a ponton nem szégyellem bevallani, hogy engem ez a burger megvett kilóra. Ha nézzük az országokat, van itt magyar-kínai-olasz-amerikai fúzió, és én már csak arra eszmélek, hogy el is fogyott minden.

Desszertnek egy csokitortával mentettem gyorsan rá, ami lenn készül, és úgyszintén remekmű, csak ajánlani tudom.

A Dario burger ára 4500 forint, ami nem olcsó, sőt, ellenben ezért a pénzért a város egyik legjobb, és ami még fontosabb, kompromisszumoktól mentes hamburgerét kapjuk. Azt hiszem, a verdikt a postot elolvasva kiderült, nyilván nem ide fogunk hetente visszajárni, de ha valamire, akkor erre érdemes gyűjtögetni.

Adatlap

Nyitvatartás: 12-23.

Cím: 1146, Budapest, Állatkerti körút

Honlap: http://www.robinsonrestaurant.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/RobinsonRestaurant

Telefon / asztalfoglalás: (1) 422 0222

4sq: http://goo.gl/gAXyMw