Asador, azaz kemence. Ez a legfőbb jellemzője és összetevője a “legújabb” Pata Negra étteremnek, ami szakított a kistesók tapasaival és helyettük komoly húsokat kínál - faszénparazson. Az idei nyárra ők sem tudtak ellenállni a burgerek hívó szavának, és feltettek az étlapra egy saját interpretációt - nem is akárhogy!
Az étterem a hatodik kerület szívében helyezkedik el, hatalmas beltér, és a végében a névadó faszenes kemence várja az éhes idelátogatókat A/K/A minket. Kezdésnek azért kicsit belekontárkodtunk más kajákba is, így az előétel rögtön háromféle is lett.
Ceviche, azaz citrusokkal marinált tőkehal, jelen esetben mangóval - rugalmas állagú hal, kellemes savak, és gyümölcsösség jellemezte.
Carpaccio a négyzeten - kóstoltunk egy füstölt marha, valamint egy tonhal carpaccio-t is, ami pedig annyit tesz, hogy a jószágot vékonyra szeletelik, mi pedig elfogyasztjuk, hatalmas örömmel ráadásul, mivel mindkettő igen-igen jó volt.
Ezek után rátérhetünk arra, amit mindenki várt, mégpedig a burgerre, amelynek húsa az étterem korábbi vacsoráiról már jól ismert baszk különlegesség, az öreg kövér tehén része volt, amely a San Sebastián-i Txogitxu Húsoktól érkezett - ez egy nagy különlegességnek számít arrafelé, ugyanis a tehén 12-15 évig él igen jó körülmények között, magasabb a zsírtartalma, és ezáltal kiváló az íze is.
Ebből csattintottak fel néhányat a rácsra, ami igen hamar meg is kapta a kellemesen átsült állapotot, és persze a füstösséget is, majd a burger a konyhában lett finiselve - nézzük is meg, hogyan festett.
A dekonstrukciós burgert tartalmazó tányér tartalmazott két szelet ráolvasztott spanyol sajttal gazdagított pirítóst (alias a zsömle), ezen ült a hús. Mellé pár hasáb tökéletesen ropogós sült krumpli, fehérhagymával és öntettel gazdagított saláta, valamint koktélparadicsom-salsa, és az étterem signature szószaiból egy-egy.
A hús nevének megfelelően nagyon fett volt, zseniálisan jó érett, zsíros, marhás ízvilággal, a közel tökéletes húspogácsa definícióját lefedi. Alatta a sajtos pirítos zamatos, ropogós, a salsa egy kis csavarral nagyon jól hozza a kötelezőt, a saláta pedig mintha frissen szökött volna meg bármely prémium burgerből - illetve bármelyikbe beleraktam volna én is.
A pogácsa tetejét dijoni mustár díszítette - ezt az egy elemet én simán el tudtam volna hagyni, ugyanis csak elvitte a hús fantasztikus ízét egy másik irányba.
A szószok mellé megegyeztek az étterem alapszószaival, tehát volt zöldborsmártás, sajtszósz, vargányás, illetve mentás-korianderes pesztó. Bár egyik sem kifejezetten a burgerhez készült, mégis mind a négy hihetetlenül jó volt, így ha megkérdeznék, melyiket választanám, nem is tudnék hirtelen dönteni.
Ha azt hittétek, hogy ilyen lakoma után már nem is jön desszert, hát nagyon tévedtek! Ettünk egy mindenmentes kókuszos pohárkrémet, egy csokimousse-t egy brutál jó sherry habbal, egy Pedro Ximenez sherrys fagyit, és persze a katalán krém sem maradt ki. Pont ebben a sorrendben ajánlom is nektek, kábé mindet.
A Hamburguesa Txogitxu 4600 forintba kerül, de tekintve a minőséget az elejétől a végéig, ez bizony ennyi, és minden falat ezt alá is támasztja. Szóval spanyol “burgerre” fel, amíg tart, mert ez valóban olyan élményt nyújt, amit máshonnan nem kaptok meg.
