Világ, ha nem Univerzum-történeti jelentőségű dolog történt múlt pénteken: végre Magyarországon is árulni kezdték a cronutot, azaz a croissant és a donut szerelemgyerekét, ha egy vakondlyukban töltötted volna az elmúlt fél évet. Sajnos itthon semelyik cukrászat nem érezte magát kvalifikálva arra (illetve egy igen, de erről később), hogy kipróbálja magát (mondjuk akkor nem értem a Sugar meg a Cake Shop minekvan); így mint oly sok mindent, ezt is Labancia fővárosából importáljuk, ahol már körülbelül 17 helyen kapni. Jó lehet ilyenkor ott élni, lássuk be.

A premier napján már mindenki ujjongva megírta, hogy jézusom, jajdejó, cukor cukorral, megeszek egyet, és utána két napig nem vagyok éhes, eljött a kánaán. Persze ez a történet így november közepén már alapból annyira szomorú, mint hipszterfánknak, vagy pocaklakónak hívni bárkit. Ugyanígy a kommentek közé minden jólértesült azt is bebüfögte, hogy nem is ez az első, dacára a dobozra ragasztott matricának, hanem a Kemence Pékség is bizony csinált ilyet már jóval korábban.

Szombat reggel, 8.45 perc, Teréz körút 26, Kemence Pékség.

-Jó reggelt, cronut van?

-???

-Ööö... croafánk?

-Áh! Az most nincs.

-De szokott lenni?

-Igen, a központi pékségünk gyártja, jövő héten várható.

Szóval ennyit erről, a tervgazdálkodás fogja egyszer megölni a NER-t is, én már most szóltam. Sovány malac vágtában átszáguldottam Újlipóciába, és leküzdve az érzést, hogy betoljak egy hamburgert (that comes later), benyitottam a Pozsonyi út 16. alá, ahol a Briós tulajdonosa, Nóri már várt, és gyorsan végigfutottunk a részleteken.

A cronutok egyenesen Bécsből jönnek, a következő ízekben: natúr, vaníliás, karamellás, epres, és csokis. Mindegyikből kértem egyet, a simából kettőt, mert ezzel ördögi terveim voltak. A turbósabb cronik 650-be fájnak, amire mi azt tippeljük, hogy eredeti helyén olyan egy euro környékén vesztegethetik őket. Sajnos arra nem kaptunk választ, hogy egy ilyenben hány kalória lehet, de az internetek szerint olyan 500 és 600 között.

Következő állomásom a Varieté Bisztró volt, és innen talán már sejthetitek is, milyen ördögi tervet forgattam a fejemben. Dávid és Gergő (tulajdonosok, testvérpár, az előbbi szakács) már a helyszínen vártak, és mindenki elképesztő módon izgult, amikor beléptem egy szatyornyi New Yorkkal a kezemben. Na jó, ez nem teljesen volt igaz, mert Gergő alapból nem szereti az édességet, és most sem tűnt annyira lelkesnek.

Először a natúr verziót kóstoltuk meg, és ezen a ponton kezdtük igazán sajnálni, hogy nem jártunk a Forrásnál, az Origoban, Ansel mesternél, mert így bizony ha nem is soha, de egyelőre biztos nem fogjuk megtudni, hogy milyen is az Egy Igazi Eredeti cronut, viszont amit észrevettünk, az az, hogy ebből a cro-részt valaki bizony kispórolta. Ha megnézitek, szétvágva igen jól néz ki a sütemény, de beleharapva bizony nulla textúrával találkozunk, puha az egész, a leveles tésztában meg valaki biztos feladott egy Ipad Airt, és elfújta a szél.

Azt sem igazán értettük, hogy mit evett az, aki szerint ebbe beleborult fél kiló cukor, mivel annyira édes nem volt, bár lehet csak az elvárásaink voltak túlzóak (és utána a sugar rush sem jött, mert még simán elmentem Endymiont venni, meg hamburgerhúst a Csarnokban, és nem is sikoltoztam közben). A fánk együttható simán megvolt, egy kicsit túlzó vajasság úgyszintén, valamint egészen olyan érzésünk támadt, mintha a közepén azért még lehetett volna egy kicsit sütni rajta.

A többi variációt is végigkóstoltuk, de a megváltás ott sem jött el, konkrétan ha nem a mázat nyalogattuk le a tetejéről, bizony túl sok különbséget nem éreztünk. A csokis verzió ebben különbség volt, ott a benne lévő krém adott egy kis kávés funkot, erről mondjuk Dávidnak kapásból egy oldskul éclair sütemény íze ugrott be, amiben kénytelen voltam neki igazat adni.

Ezek után senki sem fogja elhinni nekem, hogy amit csinálni készültünk már nyáron kitaláltuk, de email bizonyítékaim vannak rá. Mindemellett idáig sajnos nem volt meg ez a sütemény itthon, NY-ba kiugrani meg pont nem volt időnk (de ha valaki megtámogat egy repjeggyel, örömmel elfogadjuk!), így maradt az ötlet a meglepi zsákunkban.

2013/7/10 Varieté Tex-mex étterem <xxx@gmail.com>

Igen most olvasgatom a témát. Vicces hogy olyan mint valami nagy divatirányzat ami hirtelen betör a piacra lol

De egyébként teljesen megoldható dolog lenne nekünk is, csak nem tudom milyen formában lehetne adni, mert ugye azt írják, hogy 3-4 órán belül max el kell fogyasztani tehát frissen jó (oh wait... - jani). Csináljunk belőle burgert és az tényleg az első lenne :P

A CRONUT BURGER - komolyan, lehet nagyon ütős lenne

Van az úgy, hogy az álmok beteljesülésére hosszú ideig kell várni - így volt ez most is, de nem tovább! Kettőt sem tudtam pislogni, és az ízesítetlen cronut máris félbevágva, a sütőlapon pedig húspogácsa és bacon pihent. Hamarosan a "zsemlét" is feldobtuk, és boldogan csillogó szemekkel néztük azokat az apró kis diszkrét vaj-buborékokat, amik szépen kisültek, illetve rábarnultak a belső felére a cronutnak (nem, nem égtek meg).

 Túl sok izgalom ezen felül nem történt, összeraktuk a szendvicset, félbevágtuk, kicsit filóztunk, hogy kell-e juharszirup bele, de aztán úgy döntöttünk, megkíméljük a diabetikusunkat egy szombati túlórától.

Dávidnak ez a verzió már morbidan édes volt (szemben a Lutherrel), én viszont elbírtam volna bele még egy kis öntét. A hús és a bacon határozottan javítottak rajta, a már korábban felfedezett édes-sós markáns különbsége és egyben összhatása viszont még mindig fennállt, és emiatt azt lehet mondani, hogy bár egy Weekendre nem hoznám a cuccot, egyszer, először Magyarországon (köszönöm mindenkinek), megtörtént a Croger.

És, hogy mi maradt a végére pár morzsán kívül? Egyrészt az érzés felemelő, hogy a bécsi karácsonyi vásáron nem fog benyomasztani a cronutkényszer, hiszen itthon is lehet már kapni, másrészt viszont engem (minket) nem nyűgözött le ez a beszteroidozott donut (már elnézést). Ha ti kóstoltátok már az Igazit (a cronutot barátom), akkor meg kommenteld be, mi a véleményed róla, mert komolyan érdekel.