A Spílerrel az első találkozásunk még az őszi Street Food Show-n történt, mely után azt írtam róla, hogy ha megnyit, érdemes lesz ellátogatni oda. Ez nem is olyan régen megtörtént, és lelövöm a poént: nem bántuk meg.

Este fél kilencre érkeztünk meg a Gozsdu-udvar belsejébe, ahol már a bejáratnál látszik, hogy például zsiráfot nem, de nagymellű csajokat annál inkább szabad bevinni, valamint odabent van rá sansz, hogy hamburger fog történni. Ahogy Az aranyemberben, itt is vártak, és terítettek is ránk, mégpedig egy magasított asztalnál a pult mellett, ahonnan remek stratégiai rálátásunk nyílt az egész étteremre.

A már sokat emlegetett dizájn élőben válik értelmezhetővé, de akkor nagyon. Ha meglátod magad mögött az egész falat telepakolva Martinis üvegekkel, az egész belsőépítészetet, akkor érted meg, hogy igazából ez az egész tényleg nagyon jól egyben van; hogy tetszik-e vagy nem, az már csak rajtad múlik, nekem bejött, annyi szent.

A hely egyáltalán nem kicsi, és tele is van, üres helyet lényegében sehol sem láttam, a vendégek pedig folyamatosan jöttek-mentek. Első körben italnak limonádét és Keserű Mézet kérünk - utóbbinál a pincérünk azért visszakérdez, hogy biztosak vagyunk-e benne,mert a külföldieknek ez néha már túl keserű, bár ezt én mondjuk nem értem, a sör még messze nem olyan durva, hogy ne lehetne jóízűen meginni. Sebaj, akinek ez viszont nem tetszik, választhat sok más közül is, a választék nagyon jó.

Nem tudom nem észrevenni, hogy a hely nagyon pörög, félpercenként pincérek száguldoznak, ja és a háttérben is kezd beindulni a zene: DJ Moon plusz a szaxofonos Mark jóvoltából, ami baromi jó hangulatot kölcsönöz a helynek, utoljára ilyet az U26-ban láttam, ahol ennyire szervesen egybe volt szőve az evés/ivás/zene, mint élmény.

Húsz perc múlva megérkeztek a burgereink, ami a telítettség függvényében igazán szép eredmény volt (máshol teljesen üres a hely, és ott nem sikerül ennyi idő alatt). Az egyik választás egy marhaburger cheddarral, a másik pedig egy édes-csípős császárhúsos burger, mindkettőhöz sült krumplival, és káposztasalátával.

A burgerek remekül néznek ki, a krumpli melléjük kis fémedényben érkezik, kérésre zománcos-pöttyös bögrében ketchuppal.

A burgonya amúgy hosszúkás hasábként érkezett, de őszintén szóval túl sok extrát nem nyújt bármilyen más krumplihoz képest: finom, friss, de ennyi.

A káposztasaláta szerencsére nem a megszokott túlmajonézezett, így kellően ellensúlyozza a burgert, egy kis tavaszt csempészve a télbe.

A császárhúsos verzió távol-keleties ízekkel érkezik, benne szezámos-wasabis, talán szójás öntet, uborkasaláta (hosszában vágva, ne a klasszikus magyart képzeljük el), alatta pedig a hússzeletek, melyet állagra leginkább vastag baconként tudnék definiálni, de az íze sokkal teltebb volt - iszonyat finom, de azért nekem a marhahús hiányzott belőle.

Ezzel szemben a cheddar burgerben minden megvolt, és még annál több is - a leírás szerint bacont is tartalmaz, de ez nem konkrétumként érkezett, hanem beledarálva. Jófejség, hogy kiírják az étlapon, így akik vallási, politikai, vagy egyéb okokból nem esznek sertést, azok is tudják, hányadán állnak. A zsömle paradicsomszósszal érkezett, helyi gyártmány mindkettő, előbbiről nekem még mindig az a véleményem, hogy egy kicsit tömény, de alapvetően finom, friss.

A szendvicsben zöldségként csíkozott saláta, és kockázott savanyú uborka volt még, a vaskos, hihetetlenül ízletes húspogácsán pedig cheddar (na erre őszintén bevallom, nem emlékszem) foglalt helyet. A méret, bár magában nem volt hatalmas, bőven elegendő volt a jóllakásig.

A vacsora során lehetőségünk nyílt beszélgetni Róberttel, a hely egyik főSpílerével, akin nagyon látszott, hogy mindenképp a tökéletességre törekednek, már csak abból is, hogy minimum annyit mászkált fel-le, mint bármelyik embere. Kidurranásunk ellenére ajánlott egy somlóit is desszertnek, és ezt nem is bántuk meg: ha nem is azt mondom, hogy a burgereket überelte, de én ilyen finom somlóit még nem ettem, az biztos. Ha mást nem is jegyeztek meg, ezt kötelező innen kipróbálni.

A teszt után többen kérdezték tőlem, hogy mégis milyen a hely, kik járnak oda? A közönség egyáltalán nem különbözik bármely más hasonló kategóriájú helyétől, nem kell agyonöltözni magad, de nyilván nem is egy szakadt romkocsmát kell elképzelni. A burgerek 1380-tól kezdődnek, ha szeretnénk hozzá köretet, az 580 (anélkül gyászosan magányos szegény szendvics), szóval a kettő együtt már a két rongyot közelíti, ami egy ilyen környezetben egy ilyen minőségű fogáshoz teljesen korrekt.

Nem tagadom, nekem rohadtul bejött a kaja, a hely miliője, a zsongás, a dübörgő zene (igen, este első randira ne gyere ide; másodikra simán), és ha nem lenne elég készpénz nálad, a bejáratnál egy ATM vár, bár ettől másnap lehet szomorú leszel. Komolyan, mi kell még?

Disclaimer: a postot a Spíler támogatta, mi pedig azt írtuk meg, ami velünk történt. Ha nem hiszed, látogass el, próbáld ki, kommenteld be!

Adatlap

Nyitvatartás: 11.30-01.00

Cím: Budapest, Király u. 13.

Honlap: http://www.spilerbp.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/spilerbp

Telefon / asztalfoglalás: (1) 878 1320

4sq: http://goo.gl/O29pR