A következő masszív vendégpost Révész Gábortól érkezett, fogadjátok sok szeretettel!
A fenti címet némileg plagizáltam Adam Richmantől. Ha nem is emelkedtem az ő magasságaiba, de arra vállalkoztam egy kedves barátommal, nevezzük őt Süninek, hogy közel 3 hét alatt megnézzük az Egyesült Államok fontosabb nagyvárosait és ezalatt az idő alatt megpróbálunk minél több helyi finomságot megkóstolni a tipikus amerikai hamburgertől a clam chowderig. Első állomásunk New York volt, na itt aztán minden van… mi is sok féle helyen ettünk, de mivel a blog témája a burger, ezért ezt emelném ki némi kitekintéssel a hot dog és a különleges szendvicsek világára.
New Yorkban jó hamburger találni nem nehéz, nekünk első napra egy viszonylag közepeset sikerült, a Mother Burgert. A hely egy hangulatos kis téren található a W49 th utcában a Hells Kitchen városrészben. Maga az étterem belül egy tipikus pub volt, így némi megbeszélés után a teraszt választottuk ahol meglepetten tapasztaltuk, hogy ID (személyigazolvány) átadása nélkül is lehet Amerikában ebéd előtt egy jeges margarita koktélt inni. Egy Single Mothert kértem extra sajttal, ez 7 dollár + 1 dollár a sajt.
A burger hamar elkészült, ránézésre jól is nézett ki bár a sült krumplin már a kóstolás előtt lehetett látni, hogy nem most készült frissen. A húst medium well-re kértem, meg is felelt annak, a sajt finom cheddar volt, a zöldségek frissek és ropogósak voltak, ízük nem volt sok, de sajnos ez Amerikára jellemző. Szót kell még ejteni a buciról, na az volt a burger gyenge láncszeme. Sajnos nem csináltam képet a csukott burgerről de akkor látszódna, hogy ez a zsemle nem friss és sajnos ezen a pirítás sem segített.
Kaptunk hozzá még egy kellemes házi fűszeres majonézt, ami finom volt. Összességében a burger a jó hús ellenére is közepes volt, jó pár budapesti burgeres kenterbe veri.
A második burger a mindenki által agyondicsért Shake Shack. Egy valódi amerikai sikerstory (mi pl Isztambulban találkoztunk velük - a szerk). A Madison Square Parkban 2004-ben nyílt hot dogos bódé nőtte ki magát egy komoly nemzetközi hálózattá, ami már meghódította Európát is. Remélem egyszer hozzánk is elér, mert jó, nagyon jó.
Az étterem egy tipikus gyorsétterem, a designra nem fektettek nagy hangsúlyt a rendelés menete ismerős lehet, hasonló, mint a Vapianoban. Elmondod mit kérsz és a végén kapsz egy kis elektromos szerkentyűt és ha az rezeg rohansz a kajádért. Egy duble shackburgert kértem krumplival. Kb. 15 perc után kezembe is vehettem és hát nem nagyon jutottam szóhoz: a Shake Shack alapjában véve azért egy gyorsétterem, így nem vártam csodákat, mégis az jött. A burger összes hozzávalója remek volt a hús szaftos és finom, a zöldségek ropogósak, a sajt és a krumpli is hozta az elvárt szintet. Mindez úgy, hogy a hely dugig volt, egy állóhelyért is komoly közelharcot kellett vívni a tömegben, de még ilyen terhelés mellett is a kajába nem lehetett belekötni. Az egész menüért ital nélkül 11 dollárt fizettem, ami persze itthoni viszonylatban nem kevés de New Yorkban ez nem sok.
Akartunk még máskor is visszamenni, de volt, hogy 50 m-es sor volt egy másik üzlet előtt, így másodjára már nem tudtuk újratesztelni a helyet. Aki NY-ban jár, az egyen egy Shake Shack-ben, mert ez a maximum, amit egy gyorséttermi helyen ki lehet hozni. Köszönet a tippért és még sok más másért Márk barátomnak, aki a helyet nyomdafestéket nem tűrő hasonlattal illette és igaza lett
Na, ez kultikus hely Coney Islanden. Brooklyntól délre található a hot dogok ősapja. 1916 óta árulnak itt hot dogot jelenleg, már egy hatalmas gyorsétterem, ahol minimum 100-an dolgoznak.
A fő profil a hot dog, de van még hamburger és egyéb más, de ha valaki idejön, szerintem csakis hot dogot ehet. Egy chili dogot kértem 4,5 dollárért és nem bántam meg. A sima hot dogot leöntik egy kellemes chili szósszal és még erre jöhet a ketchup és az elmaradhatatlan mustár. A hús és a kifli remek, de sokat dob rajta a chili szósz is.
Nem vagyok óriási hot dog fan, de ilyet azért szívesen ennék néha. A hely amúgy arról is híres, hogy évente megrendezi az evőversenyét, 2013-ban Joey Chestnut 69 hot dogot evett meg a Függetlenség napi evőversenyen.
A hely mellett állt egy White Castle, amit sajnos már nem tudtam kipróbálni, mert nem fért belém több kaja, pedig amióta láttam a Harold and Kumar go to White Castle (Kalandférgek) című filmet, azóta akartam enni a világ első gyorséttermében, de sajnos ez most kimaradt. Amúgy ránézésre nem tűnt nagy számnak sajnos.
2002 óta vártam a pillanatot és most eljött. Nekem a Wendy’s volt az etalon. Anno gimnazista éveim egy részét a Madách gimiben töltöttem a 7. kerületben, amiről egy jó emlékem van. Mégpedig az, hogy akkori haverjaimmal rendszeresen jártunk az Oktogonra a Wendy’s-be kajálni. Amikor kivonultak az legalább olyan szomorú pillanat volt, mint amikor leállt a Walt Disney Antall József halálakor.
Manhattan belvárosában kutattunk egy Wendy’s után és végül találtunk is egyet a Rockefeller Center aljában. A hely tipikus gyorsétterem, talán kicsit lepukkantabb az átlagnál, de kellően tiszta. Egy Dave s hot n juicy 1/2 lb. double with cheese-t kértem menüben és hozzá egy kis chilit. Az egészért összesen 11 dollár 29 centet fizettem. Hát az idő mindent megszépít… a burger sajnos közepes volt, bár az Mekit és Burger Kinget kenterbe veri, de én az emlékek miatt többet vártam.
A hús sajnos nem volt túl ízletes, a zsömle jó volt, a zöldségek és sajt semmi extra, a sült krumpliról ugyanez mondható el. A menüt a chili mentette meg, mert az viszont olyan volt, mint 12 éve. Persze rendes mexikói helyen jobb egy chili, de aki 2 dollárért jobbat csinál, azelőtt megemelem a képzeletbeli kalapom. Ha nem lett volna a nosztalgia faktor, akkor másképp gondolnék a helyre, de így azért egy erős közepes szintet elér. De ugyanezért az árért a Shacke Shack ezerszer jobb.
A híres Flatiron Building (vasalóház) mellett található pub melyet egy NY-ban élő barátunk ajánlott, egy kézműves sőrfözde ahol a sörök mellett egész jó kaja is van. A sörökről nem nagyon tudok értékelést írni, mert én borpárti vagyok, de a többieknek nem nagyon ízlett amit ittak, az enyém nem volt rossz, de nem is volt kimagasló.
Az ételek korrektek voltak, én egy csirkésburgert ettem, ami tiszességes iparos munka volt. Nem a legemlékezetesebb NY-i ételem, de jó, volt friss volt. A többiek is elégedettek voltak az ételükkel.
Ismét egy kultikus hely. Ha New Yorkban azt mondod Pastrami, akkor mindenki rávágja, hogy Katz Deli. A híres marhahúsos szendvics, ami kezdi kis hazánkat is meghódítani, itt a legjobb New Yorkban.
A hely kinézete kissé ódivatú. Belépsz, kapsz egy cetlit és arra írják fel a fogyasztást, aztán távozáskor a kasszánál fizetsz nem keveset.
Egy Pastrami szendvics 18 dollár 45 cent, de akkora adag, hogy ketten jól laktunk vele. Nincs túlbonyolítva 2 szelet fehér kenyér között a mennyei pácolt marhahús szeletek, mellé külön tányéron házi savanyú uborka. Az asztalon vannak szószok, de nem érdemes rátenni.
A hús íze tényleg különleges, ettem már otthon is Pastramit, de az nem ilyen volt. Ha arra jártok érdemes kipróbálni. A hely tele van kirakott fényképekkel, amelyeken hírességek pl. Sarah Jessica Parker pózolnak az étteremben.
A következő részben a nyugati parton kaladozunk San Fransicoból egészen Las Vegasig.
