Májusban volt szerencsém ismét ellátogatni New Yorkba, ahol természetesen szemügyre vettem a burgerkínálatot is - ebből következik most egy termetes ajánló, mindenki készítsen be egy kevés hideg élelmet (vagy éppen burgert), mert hosszú lesz!
Shake Shack - Madison Square Park
A túra abszolút nyertese a Shake Shack lett, már amennyiben azt nevezzük nyertesnek, akinél kétszer is jártunk. Két éve már megénekeltem a parkban lévő totál időutazós feelingű helyet, most annyiban változott a sztori, hogy dögmeleg volt, és ekkora embertömeget ritkán látni burgerre várva (mondjuk a rush ellenére 5-8 perc alatt meg is volt a kaja).
Ettünk egy klasszikus ShackBurgert, melyben a Martin’s potato rollba pattintották bele a smashed marhahúspogit, special szósz, paradicsom, sali, american cheese, és ennyi, még mindig tökéletes burger. Mellé a másik darab a Chick’n’Shack volt, ropogós panírozott csirkemellel (filé, nem pogácsa), zöldségek, és írós-zöldfűszeres majonéz. Ami ebben nagyon tetszett, hogy bár hatalmas volt a filé, ennek ellenére szaftos, kívül pedig ropogós a panír, ebben sem nagyon tudtak hibázni.
Mellé köretnek a már legendássá váló csavaros sült krumplit kértük, a tálalás puritán, tolhattál mellé számolatlanul kitett ketchupot vagy majonézt, és ennyi. A park imádta - és mi is.
Shake Shack - Innovation Kitchen
Ez az étterem annyiban különbözik a többitől, hogy technológiailag egy szinttel feljebb emelték a játékot, valamint itt mindig van egy speckó havi ajánlat, amit korábban híres séfek segítségével raktak össze. És, hogy mit is jelent ez? Egyrészt egy kioszkon rendelsz, ott is fizetsz, akár Apple Payjel is (mondjuk ezzel konkrétan mindenhol tudtál fizetni, de ja, örülünk, hogy hozzánk is végre bejött egy banknál - az Androidosok meg röhögnek a markukba).
Szóval mindenhez van kép, leírás, a végén összepárosítja a buzzert hozzá, amit választunk - az átadás pedig a pultnál, klasszikus módon történik.
A speciális burger most az Alabama Chick’n Shack volt, ami annyiban tért el a fentebbitől, hogy egy alabamai stílusú fehér barbecue szósz ment rá (majonéz alapú, ecetesebb), valamint egy házi bread and butter elnevezésű savanyúság (ez a helyiek verziója). Ezzel a kombóval sem lehetett nagyon mellényúlni, ropogós, savas, ízletes burger volt.
Annyi húst ettünk, hogy kellett valami vega is - ez lett a ‘Shroom burger, amelyben egy fej rántott portobello gombát töltöttek meg cheddar és munster sajttal, salátával, parival és a saját szósszal. Szerintem eléggé a sor végén jutna eszembe egy gombát megtölteni sajttal, de pont ezért zseni gondolat - az, hogy hús kéne bele, nyilván felejtős lett, tökéletesen könnyed mégis dekadens burgerhez volt szerencsénk.
Talán kevesen tudják, de a Shake Shack alapelemei közé tartoznak a hot-dogok, ebből most a Shack-cago dogot néztük meg. Ebben először is megvolt a tökéletes bécsi virsli, de nem ám az a csóró fajta ami itthon van: vastag, szerkezetileg sűrű, és ízes, középen félig kettévágva, és úgy sütve. A kifli ugyanaz, mint a zsömle, csak kifliben (szép mondat, ugye?), rá pedig relish, vöröshagyma, uborka, savanyú, és mustár.
A végeredmény pedig? Nos, nehéz egy szerény hot-dogból a legjobbat kihozni, de nekik sikerült, azt kell mondjam, látszik, hogy innen indultak, mert még mindig tökéletes az alaptermék.
Ez a hely minden gasztroimádó álma: Brooklynban egy szombaton jelen lévő piac, ami több dolog miatt is elképesztően vagány. Egyrészt a kilátás Manhattenre, másrészt pedig a kaja, mert nekem úgy tűnt, kivétel nélkül baromi jó mind. Erről majd lesz egy külön blogpost is a személyes oldalamon, de a burgereket bemutatnám most.
Egyrészt volt a Supreme burger, melyet szerényen csak a Shake Shackhez és az In’n’Out-hoz hasonlítottak. Nos, annyi biztos, hogy egyrészt a setup nagyon minimál volt (smashed burger, american cheese, mustáros mártás, és potato roll), másrészt újfent bebizonyosodott, hogy a sikerhez bizony ennyi is elég, és kvázi előállt a tökéletes burger archetípusa.
Mindemellett szerencsénk volt egy legenda élőben való kóstolásához: amikor anno hírül érkezett, hogy van ramenburger (és mi is reprodukáltuk azt), soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a forrásnál tudom majd tesztelni - de most ez is eljött. A zsömle ramentésztából van pogácsázva és összesütve, szójás szósz, Angus marha, rukkola, újhagyma, és szezámolaj. Az íze pedig? Pontosan olyan zsenijó, ahogyan anno is elképzeltük - nincs benne hiba.
Költségkímélési okokból New Jerseyben laktunk (ezt mondjuk csak módjával ajánlom), és a közelben volt egy Sonic, klasszikus olyan drive-in, ahol minden autónak van egy helye, és görkorin hozzák ki a csajok a kaját. Elméletben. Gyakorlatban amikor mi voltunk, úgy néz ki a dolog, hogy kinn rendelsz (van leülős, de csak kinti rész is) egy elképesztően recsegős és érthetetlen táblából, amit az is nehezít, hogy a háttérben lévő parkolóban kis suttyók bömböltetik indokolatlan basszussal a hifijüket, mindezt négy autóval felszorozva, szóval csoda volt, hogy azt kaptunk, amit szerettünk volna.
Tekintettel a kiváló körülményekre, inkább a hotelben fogyasztottuk el eme remek ételeket. Volt egyrészt egy csirkeburger, ez kissé szárazra sikeredett (de ha megtuningoltad a hozzá megint számolatlanul kapott szósszal, úgy már alakult), viszont az én dupla sajtburgerem megint hozta a kötelezően elvárható formulát, korrekt hús, olvadt sajt, zöldségek, háttérben pedig az éjjel-nappal zajosan tele levő külvárosi autópálya.
Snacknek kértünk még popcorn csirkét, ami ha mirelit is volt, az ízén egyáltalán nem érződött, valamint jalapeno popperst. Inni a helyi sarki boltban beszerzett italkülönlegességeket fogyasztottuk: egy elég bután alkoholízű mangós margaritát, és a kókuszízzel egyáltalán nem rendelkező kókusz-szódát.
Az étteremnek könyve is van, ott ismerkedtem meg velük először, maga az étterem pedig a West Village-ben található, ahová ha estefelé megyünk, érdemes foglalni, hétköznap délben volt még pár hely enélkül is. Itt is az a vendéglátási formula van, hogy brutálisan sok asztalt pakoljunk be, majd összehúzzák magukat. A burgert már a netről ismerhettük: Pat LaFrieda (a helyi Gál Józsi) érlelt dupla marhahúspogácsa, perec buci, karamellizált hagyma, sajt, speckó szósz és savanyú uborka, valamint tekercselt sült krumpli.
A burger nagyon jó volt, és azt kell mondjam, ennél sokkal jobb már nem is lehet, viszont kontextusába helyezve az is látszik, hogy semmi olyan nem volt benne, amit mondjuk itthon ne tudnánk reprodukálni. Ezzel nem azt mondom, hogy ne menjetek New Yorkba, inkább a listák után ez egy valós büszkeség lehet, hogy bisztróburger vonalban valóban ott vagyunk a topon.
Ahogy a képen is látszik, pizzát is ettünk, a hely erről is ismert, de ezt majd odaát a Pizza Blogon fogom elmesélni.
Az Umamiban már két éve is voltunk, de most azért szerettem volna elmenni, mert kaphatóak a burgerek Impossible pogácsával is (ami a Beyond Meat vetélytársa, növényi alapú, de a hús ízét és állagát állítólag tökéletesen utánzó darab). Hát, lehet, hogy máskor vagy máshol igen, itt sajnos nem volt most, szóval közepesen szomorúan belementünk egy BBQ Pitmaster és egy Ultimate Bacon darabba, rántott hagymakarikával.
Már csak hab volt a tortán, hogy tunkolós szószból a pirított fokhagymás aioli is elfogyott, de ez nem szegte kedvem. Az annál inkább, hogy a baconös verzió, ami névlegesen elég jónak ígérkezett (sörös sajt, baconös aioli, grill bacon, bbq szósz) a valóságban kicsit száraz volt, és a bacon szaftosan gazdag ízvilága sem jött át.
A Pitmaster ezzel ellentétben hozta azt, amiért beültünk a Brookfield Plaza food courtjára: a miso mustár, a savanyított okra, a kápsali, meg a kávés rub egy tökéletes kombinációnak bizonyult - na EZ az Umami burger stílus! Sajnos a végére megint egy szomorú dolog érkezik, a hagymakarika bár házi volt, elég nagy csalódásnak bizonyult, olajos, nehéz, értelmezhetetlen.
Utolsó nap, utolsó étkezés, de el kellett menni a korábbi Le Meridien (most Parker) hotelbe, ahol a lobbyban egy vörös függöny mögött található az egyik legjópofább burgerező, a Burger Joint. Odabent egy félhomályos burgeres speakeasy található, kartonpapír kiírásokkal, összefirkált/tagelt/rajzolt fallal, minimál étlappal, ahol Five Guys-szerűen mi választhatjuk ki, mit kérünk a hús+zsömlén felül a burgerbe.
Nem mondom, hogy hiba volt dupla hússal kérni, de tökéletesen elég lett volna a szimpla is, ugyanis szép vastag a husi, mediumra készülve (ha úgy kéred), mellé sült krumpli, semmi tálalás, csak csomagolás. Péntek délben ebédidőben 5 perc alatt totál megtelt a hely, miénk volt kb az utolsó szabad hely, szóval ezzel érdemes számolni (ellenben közel a Central Park).
A burger maga zseni, a hozzá kérhető XXXL savanyú uborka pedig amilyen értelmezhetetlen, annyira finom, szóval érdemes kikérni. Egy szó, mint száz: szuper élmény volt ez is.
Ezek a burgerek fértek bele a mostani túrába, további pizzás élményekről a releváns oldalon, egyéb kajás és utazós kalandokról pedig majd a saját blogomon olvashattok.
A New York-i utazás támogatója a Vista Utazási Iroda volt.