Hawaii az Egyesült Államok 50. tagállama, 8 szigetből áll, és mintegy 3200 km-re fekszik az USA szárazföldi területeitől, így lényegében inkább Polinéziához hasonlít. Mivel jelen blog témája nem a földrajz, ezért részletesebben nem is mennék bele a fentiekbe, annyi elég, hogy sikerült 2 hetet töltenem 3 szigeten, és most erről szeretnék veletek megosztani pár érdekességet és persze burgert.

Gábor aranykoszorús vendégszerzőnk nem ismeretlen a blog követői előtt, korábbi cikkei után most Hawaii-ra kalauzol el mindenkit! (Jani)

A 3 legnépszerűbb szigeten jártunk, Oahun (itt található Honolulu), Mauin és Big Islanden. Oahu egyben a legsűrűbben lakott sziget is, és ide jön a legtöbb turista, ami meglátszik az éttermek kínálatán.

Megérkezésünk után az első reggelit egy tipikus amerikai reggelizőben az IHOP-ban töltöttük el. A hely alapvetően a palacsintáiról híres, de ma már egy teljes főétkezést is el lehet itt tölteni.

A palacsinta isteni volt, belesütöttek áfonyaszemeket, a tetejére került még egy sűrű áfonya öntet és némi tejszínhab. Az út során többször is ettem palacsintát, így azt azért meg kell jegyeznem, hogy valószínűleg valamilyen porból készítik mindenhol, mert szinte bárhol kóstolod, a feltéteket leszámítva az íz hasonló, de attól még nagyon finom.

A „könnyed” reggeli után ebédre meglátogattunk egy igazi Hawaii klasszikust, a Rainbow Drive-In-t. Ez a hely szinte bármelyik Youtube videóban megtalálható, ami Hawaiiról szól, de forgatott már itt Guy Fieri is, akinek a műsora itthon „Amcsi ízek világa” címen fut. A hely tényleg egy valódi drive in, ahová az ember behajt és gyorsan felkap valami finomat, aztán már megy is tovább a dolgára.

Mi egy sajtburgert és egy chilit kóstoltunk. A burgerről sok jót nem tudok mondani, viszont a chili az remek volt. Alapvetően nekem az etalon a Wendy’s chilije (tudom ezért most sokan megköveznek, de vállalom), itt is hasonló volt az ízvilág de sokkal sűrűbb és fűszeresebb volt a chili, érdemes kipróbálni.

A szigeteken amúgy található sok Wendy’s (kivéve Big Islanden), nem írnék róla külön, bár sokszor ettünk ott. de korábbi cikkeimben már többször írtam róluk, de ár/érték arányba érdemes őket néha felkeresni, mert gondolom mondanom se kell, hogy Hawaii nem tartozik az olcsó helyek közé. A fenti chili 4$, míg a burger 3,25$ volt, ami itt kimondottan olcsónak számított.

A 2. esténken elmentünk a Morton’s Steakhouseba, melyről én eddig nem is hallottam, de barátaink ajánlották (köszi Kriszti ☺), hogy remek a steak, így gondoltuk, kipróbáljuk. Az asztalfoglalásért utólag is köszönet Köves Dávid barátomnak, aki azt se felejtette el az étterem felé jelezni, hogy egy születésnap apropóján érkezünk oda.

Az étterem helyileg a sziget legnagyobb bevásárló központjában (Ala Moana Center) található. Belülről nagyon elegáns, a személyzet profi, bár amerikai szokás szerint kicsit túltolják a dolgot. Azt már megszoktam, hogy pincérünk az este elején bemutatkozik, és megkérdezi, hogy telt a napom, de azért szerintem az már túlzás, hogy kb. felolvassa a fél étlapot és elmagyarázza, hogy mi is az a steak – bár lehet van olyan vendég, aki ezt igényli.

Mivel születésnap okán érkeztünk, ezért egyedi névre szóló étlappal kedveskedett nekünk az étterem, melyről én a „Mixed grill” nevű fogást választottam. Ez egy szelet bélszínt, valamint 2 db baconbe tekert rákot és 2 db fésűskagylót tartalmazott, köretnek pedig a ház krumplipüréjét kértük. Barátnőm lazacot evett, emlékeim szerint arra se jött panasz, de a steak és a tengeri herkentyűk isteniek voltak. Talán annyi kritikám lehet, hogy a rákok picit ki voltak hűlve, de azért talán ez még belefér.

A vacsora után egy ajándék csokoládé felfújttal kedveskedett az étterem születésnapom alkalmából, a gesztust értékeltem, a felfújt viszont nem volt jó. Érdekesség, hogy az étterem borlapján, a desszertborok szekció zászlóshajója egy Royal Tokaji 5 puttonyos aszú volt, melyből egy pohár 30$-ba került.

A hely nem olcsó, a surf&turf köret nélkül 61$, egy pohár vörösbor 15$, de egy születésnap alkalmával talán egyszer belefér egy ilyen vacsora is ☺.

És akkor térjünk is rá az első valódi burgeres helyre a Mahaloha Burgerre Az étterem egy hawaii franchise, én Honolulun kóstoltam, de más szigeteken is van egységük.

Egy teriyaki burgert ettem, ami a névben szereplő szószon kívül még egy szelet ananászt tartalmazott. Valahogy itt most nekem ez nem jött be, talán az állandó vesszőparipám, a zsemle okozta a legnagyobb gondot, ami nem volt jó. A hús remek volt, az ananász és a szósz is jó volt, de a puha jellegtelen és hideg zsemle sajnos sokat elvett ettől a burgertől.

És akkor jöjjön a cikk elején már említett plate lunch. A hawaii plate lunch a japán bento boxokhoz akar kicsit hasonlítani (nem meglepő a japán hasonlat, hiszen a sziget tele van japán turistákkal, ami ismerve a történelmi örökséget (Pearl Harbour), kimondottan érdekes). A plate lunch minden esetben tartalmaz 2 gombócnyi rizst és egy adag makaróni salátát, ezen felül pedig valamilyen hús vagy halfélét. Az adag óriási mi ketten ettünk egy adagot és bőven jóllaktunk vele.

Az L&L Hawaian BBQ gyorsétteremben kóstoltunk egy adag Chicken Katsu-t ami alapvetően panko morzsás csirkemell, a fenti köretekkel kiegészítve. Érdekesség még egy másik ikonikus plate lunch fogás a Loco Moco, ami egzotikus neve ellenére egy burger pogácsa, egy sült tojás, barna szósszal leöntve. Terveim között szerepelt, hogy megkóstolom, de végül kimaradt, amit utólag én annyira nem is bánok ☺.

Részt vettünk egy Hawaii Luaun is a Polinéz Kulturális Központban, ami egy zenés táncos „mulatság”, ahol a fő fogás a híres Imu Pork, ami nem más mint egy egész malac, amit elásnak a földbe és ott sütnek meg. 

A húsa isteni volt, hozzá kaptunk több féle szószt (chili,bbq), de lehetett még más hawaii fogásokat is kóstolni, így érdemes egy ilyen programra benevezni, ha arra jártok, bár nekünk a műsor része annyira nem jött be. A vacsora során nem szolgálnak fel alkoholt, lehet ezért is kevésbé éreztük át a helyi folklórt ☺.

Így a végére nézve talán kevesebb burger került a cikkbe, de volt pár, amiről nem akartam írni, mert nem találtam őket túl érdekesnek, de ígérem a következő cikkben ami Mauiról, és Big Islandről fog szólni ott erősebb hangsúlyt kapnak majd a burgerek.