Szerzőnk az a Révész Gábor, aki már korábban is írt nekünk - Isten áldja a keze munkáját, most pedig folytatódnak az amcsi zabálások! (Jani)
Idén harmadik alkalommal sikerült eljutnom az Egyesült Államokba, és ha már ismét arra jártam kóstoltam pár hamburgert, és persze más finomságokat is, erről próbálok most egy kis összefoglalót adni nektek. Először is pár szót az előkészületekről.
Az út során 4 nagyvárost (San Francisco, Los Angeles, San Diego és Las Vegas) valamint számtalan kisvárost érintettünk, autóval összesen 3900 km-t tettünk meg, így nem ártott, hogy nagyjából 1-1 városban már előre tudtuk, hogy hova szeretnénk menni. Voltak régi ismerősök, pl. az In n out és a Wendy’s, de akadtak olyan burgeres láncok, amiket először ezen az úton kóstoltunk, pl. a Jack in the box. Ha bárki az USA-ba készül, és szereti a burgereket, ezt az oldalt ajánlom. Itt főleg a nagyobb láncok vannak fenn, viszont cserébe árakkal és komplett menükkel, és az is megtalálhatod, hogy melyik lánc, melyik államban érhető el. Persze a jó öreg Tripadvisor is jól jön, bár volt, hogy lukra futottunk vele.
Első nagy állomásunk San Franscico volt. Ez a város, amit szerintem már mindenki látott egy filmben vagy sorozatban, dimbes-dombos, ott a híres Golden Gate híd és persze ne feledkezzünk meg a hírhedt Alcatraz börtönről és a Cable Car-ról sem. Megérkezésünk után első étkezésünk egy jó Claim Chowder volt, ha valakit érdekel, hogy ez pontosan micsoda, akkor a 2014-es cikkemből megtudhatja a választ .
A blog tematikája mégis csak a hamburger, így kezdjünk is bele. Miután átbicikliztünk a Golden Gate hídon, (ezt a programot mindenkinek ajánlom, ha arra jár) és Sausalitoból komppal visszaértünk a központba, első dolgunk volt betérni az In n out-ba. Erről a láncról én csak szuperlatívuszban tudok írni, de úgy gondolom, nemcsak én tartom őket jónak mivel, mivel utunk során napszaktól és várostól függetlenül mindig tele voltak az éttermek.
Az In n out olcsó, árban talán kicsit drágább, mint a McDonald’s vagy a Burger King, de színvonalat nem lehet összehasonlítani. 1948-ban alapították, és ahogy az lenni szokott a kis standból egy hatalmas lánc lett. Az éttermek nem sokat változtak az 50-es évek óta, itt nincs titok, bent a konyhában sürögnek-forognak a dolgozók és közben a vendég láthatja, hogy készül a burgere.
A menü is pofon egyszerű: hamburger, sajtburger és dupla sajtburger, krumpli, shake és üdítők. Azért ahhoz, hogy 2017-ben több száz étterem tele legyen ezzel a menüvel, valamit szerintem nagyon tudni kell. A dupla sajtburgert több helyen is kóstoltam, mindenhol hibátlan volt, ehhez jöhet még az úgynevezett „animal style”, ami a menüre nincs kiírva, de már mindenki ismeri (én pl. Kata barátomnak köszönhetem, akitől először hallottam a helyről).
Az „animal style” azt jelenti, hogy kapsz a burgerbe egy különleges szószt és bacont, és mindezt kérheted a krumplidra is, ami itt nem mirelit, hanem frissen készül. Egy dupla sajtburger menüben 8,5$+adó, azaz 10$ alatt jóllaksz és nem mellesleg remek burgert kapsz. Nagy kedvencem a keleti parti Shake Shack, de az In n out jobb és olcsóbb is, egy baja van, hogy az USA nyugati partjára kell érte utazni, de higgyétek el, megéri.
A címben szereplő lánc San Franciscoban és a környező kisvárosokban van jelen, ők nem klasszik gyorsétterem, hanem fizetés után kapsz egy csörgő cuccot, és szólnak, ha kész a burgered. Ebbe a szendvicsbe se nagyon lehetett belekötni, szaftos volt és végre jó volt a zsemle (ez a vesszőparipám, de szerintem kevés helyen adnak jó zsemlét az USA-ban).
Köretnek ettünk egy fokhagymás krumplit, ami nagyon bejött, pedig valljuk meg, nem nagy dolog egy kis fokhagymát tenni a krumplira, de nagyon jó lett tőle. Köszi, a tippet Márk
Az örök kedvenc gyorsétterem, nem akarom magam ismételgetni nagyon, mert korábbi cikkeimben már eleget nosztalgiáztam a régi szép Oktogonos időkről, amikor még gimnazistaként egy Tolvaj féle szivatós matek óra után a Wendy’s-ben regenerálódtunk.
Ez a hely a mekivel van tényleg egy szinten, itt nincs nagy titok, talán kicsit jobb a hús és van 1-2 olyan étel, pl. a chili, ami máshol nem megtalálható. Csodát senki se várjon, mégis korrekt és finom. A mostani 3 hét alatt is párszor megfordultunk az egységekben, nekem még mindig a chili a kedvenc, de utolsó nap a reptéren egy Dave’s double-t ettem, ami szintén egy jó burger, bőven lekörözi a Big Mac-et vagy a Whoppert.
Napa völgy
A hamburgerek után, egy kis kitekintés a borok világába. Végre eljutottam a Napa völgybe, bár az időzítés nem volt a legjobb mivel egy héttel az érkezésünk előtt óriási tűz pusztított, ahol több szőlő égett le, mint amennyi Magyarországon összesen van. Két borászatot látogattunk meg, az első a Francis Ford Coppola Winery, a név szerintem sokaknak ismerősen cseng még akkor is, ha nem szeretik a borokat – igen, ő az a Coppola.
A választásunk is ezért esett rájuk, mivel a Napa völgyben több száz pincészet van, ezért gondoltuk olyan helyre megyünk, ami a boron felül ad egy kis pluszt is. A pincészet gyönyörű és nem mellesleg a borok is jók voltak. Az egész vérprofin meg van csinálva és látszik, hogy az is fontos, hogy nemcsak szép legyen a borászat, hanem az ott lévő borok is jók legyenek. Az ár-érték arányt inkább ne feszegessük, a legolcsóbb kóstolt bor egy 35$-os Chardonnay volt, ami remek volt, de ennyi pénzért azért itthon komolyabb fehérborokat lehet kapni. A vörösborok közül a 2014-es Archidemes boruk kimagaslott a mezőnyből, de a minőségnek ára is van, mivel 100$ volt egy palack.
A másik választásom már kevésbé volt sikeres, a Castello di Amarosa pincészet, ahol mertek nagyot álmodni és 1993-ban felhúztak egy komplett középkori várat Napaban. Sajnos a borokkal már nem voltak ilyen igényesek, a kóstolt tételek minősége elég gyenge volt.
A következő állomásnál nagyon magasan volt a léc, 2014-ben ez első utamon ezt választottam a legjobb hamburgernek (bár akkor is írtam, hogy egy komolyabb borkóstoló előzte meg a burgerezést, így lehet, hogy az eredmény csalóka). Idén nem ők lettek a legjobbak, de még a top3-ba se fértek be. A hús nem volt rossz, a sajt és a bacon is elment, viszont a zöldségek ízetlenek voltak, és a buci is kissé elázott. A krumpli konfekció mirelit, idén elmaradt a házi szósz és az uborka is, ami anno megvolt. Kár érte, a szendvics 17$ volt, így az érték arány is elég rossz, Las Vegasban nem került ennyibe Gordon Ramsey burgere sem, de arról majd később.
Itt már nem hagyományos burgert ettünk, hanem egy rákos verziót, az ajánlásért köszönet, barátnőm munkatársának ezúttal is. Az étterem a híres 1-es út mellett található Malibuban (itt lakott pl. Charlie Harper a Két pasi meg egy kicsiből). Egy sült rákos szendvics 7$, nem is bonyolítják túl, de amit kapsz, az nem mirelit, csak a zsemle lenne egy kicsit frissebb. Itt kóstoltunk egy fish&chips-et, arra sem volt panasz.
Ez a hely ikonikus. Los Angeles, azon belül is Hollywood leghíresebb hot-dogosa, ahol nem ritka, hogy fekete limuzinok állnak sorba. Sajnos nekünk ez most kimaradt, de a hot dog tényleg nagyon jó. Egy klasszikus chili dogot kóstoltam, amiben a kiflin és a virslin kívül volt még szeletelt cheddar sajt, chili és egy kis reszelt hagyma. Az egész remekül összeállt, isteni finom volt. Őszintén szólva, nem nagyon tudnék dönteni, hogy Pink’s vagy az eredetileg New Yorkban Coney Islanden található Nathan’s a jobb, szerintem mindkettőt érdemes kipróbálni.
Viszont itt ne egyetek NY dogot, mert az kissé félreérthető, mivel a megszokott ropogós hagyma helyett egy paradicsomos hagymás szósszal öntik le a virslit, ami nem volt jó, de a chili dog erősen ajánlott, és mindössze 4,6$ + adó.
A Wexler’s Deli Los Angeles belvárosában, a Grand Central Marketen található. Ez egy valódi evőpiac, hasonló mint a Hold utcai Budapesten, de azért annál kicsit komolyabb kiadásban. Egy klasszikus pastrami szendvicset kóstoltam, ami nem okozott csalódást, a hús omlós volt, hozzá jó minőségű mustár, remek házi uborka és káposztasaláta. A kenyér engem itt se győzött meg, de a hiba lehet, az én készülékemben van
Aki LA.-ben jár, ajánlom, hogy látogassa meg ezt a piacot, mert ebédidőben óriási a nyüzsgés, és remek a hangulat. Ha láttátok a La La Land című filmet, akkor az abban szereplő sikló mellett találjátok a piacot.
Ennyi fért bele az első részbe, a következő cikkben utunk déli irányba folytatódik egészen Mexikóig, és megnézzük azt is, hogy milyen hamburgert csinál Las Vegasban Gordon Ramsey.
