Lassan eltelt két hét az idei Gourmet Fesztivál óta, leülepedtek az élmények, itt az ideje hát összefoglalni, hogy miket is kóstoltam ebben az évben.
Elsőnek jöjjön a blog témájába leginkább passzoló dolog, ami nem más volt, mint egy pulled pork szendvics. Érdekes módon a burgerek idén már nem kaptak akkora térnyerést, mint az előző években, de azért panaszra nem volt ok, mivel úgy tűnik, a pizza kezd feljönni a street food téren ilyen szempontból.
Szóval, a pulled pork, melyet a Vegan Love-nál fogyasztottam. Ebből már ki is derülhet, hogy egy fia hús nem volt benne, de mivel már amúgy is akartam egyet kóstolni náluk, így ez volt rá a tökéletes alkalom, Petiék össze is állítottak nekem egy kis kóstolótálat, ami így festett.
Kezdjük a burritóval, ami ugye szintén húsmentes volt. Korrekt darab babbal, rizzsel, gondolom növényi sajttal, egy talán spenótos tortillában - ha nem akarnék húst enni, bármikor jöhetne, de azért nálam nem pótolja a klasszikus verziót, noha rendesen laktató volt.
A pulled pork szendó hús része jackfruit-ból készül, és teljesen jó, hogy a pár hónapja olvasott külföldi trend ilyen nagy sebességgel itthonra is meg tudott érkezni. Szóval, a jackfruit epres barbecue szószban készült, és ennek az állaga, íze már egészen hasonlított arra, amit pulled porknak neveznék.
Nyilván 100%-os egyezőséget ne várjon senki, de azt kell mondjam, hogy a 80-90% már bőven siker, és boldogan tömtem befelé a tönkölyös buciban, házi káposztasalátával tálalt szendvicset. Belépő kajának simán jó lehet a vegán ételek közé, és ezt bátran ajánlom, hogy próbáljátok ki ti is!
Ettem aztán a Costesnél egy brassóit, mindenféle színes krumplival meg bbq szósszal, ami nem volt rossz, de gyanúm szerint ennél azért többet tudhat a Costes hazai pályán, mert ez nem volt semmi extra, arról nem is beszélve, hogy nem értem, miért kellett a kaját eldugni egy dobozba.
Jamie leendő pizzázójánál kellett talán a legtöbbet várnom, itt egy kicsi, hosszúkás pizza érkezett, szarvasgombával, fontinával, karamellizált hagymával és citromhéjjal - mind tökéletesen érezhető volt a kompozícióban, és ami a legjobban tetszett, hogy mertek kicsit elrugaszkodni az elmúlt 25 évben itthon klasszikussá vált feltétektől, és a tészta vékony ropogósságával együtt ez nagyon jól is állt neki.
A Kiosknál jött a szarvasgombás nokedli, és a kecskesajttorta is, mindkettő hihetetlen jó ízvilággal és kreativitással, magasan a legjobbak közt végeztek ők nálam.
Rosensteinék mangalicapofát adtak a kanizsai dödölléjükhöz - nagyon finom volt ez is, bár tudtam volna kétszerannyit is enni belőle.
Természetesen kinn volt személyes kedvencem innen a telepről, a Céltorony is, így a zseniális marhaszegy kóstolás sem maradhatott ki.
A Borkonyha feat. Németh Ádám menüt is végigkóstoltam, mindhárom pont annyira adta, mint amennyire azt az ember elvárta.
Legvégül pedig mivel is zárhattam volna, mint az egyre több fronton egyre feljebb törő Szabadfi "Panificio" Szabi epres-sonkás pizzájával, ami tökéletes és egyben zseniális lezárása volt az egész fesztiválnak, jóllakva és boldogan mentem haza.
Itt még néhány hangulatkép, jövőre találkozunk!