Wang Mester neve nem ismeretlen a gasztronómiát kedvelők körében, az autentikus kínai ételek ha szóba kerülnek, akkor az ő neve megkerülhetetlen lett Budapesten az elmúlt években. Nem is olyan régen tőle érkezett egy meghívás, miszerint szeretnének valami különlegességgel meglepni.
Wang Mester neve nekem sem volt ismeretlen, ugyanis már hat évvel ezelőtt is részt vettem a durva, 21 fogásos vacsoráján. Odaérve maga a Mester fogadott, aki pár szóban össze is foglalta a burger lényegét. Már most mondom, hogy ez egy olyan cucc, amit csak nekem csinált, nincs az étlapon, nem lehet kapni, viszont azt gondoltam, mindenképp megosztom, ha már ilyen érdekesség történt velem.
Az egész egy vastagabb lepénnyel kezdődik, ugyanis ez a külseje (a la pita), ebbe van egy kis zseb vágva, és megy bele a többi cucc: zöldségek, szósz, és hús. A hús apróra vágott (tépett) sertés, főzve, majd sütve, a maradék zsírja pedig visszasűrített szósz formájában kerül bele a szendvicsbe. Burgernek talán pont nem nevezném (bár odakint így hívják), de a dekadencia már itt adott: a ropogós lepény magába szívja a jó kis zsíros szaftot, az egész csöpög, és pont annyi zöldség van, amennyi kell, hogy a roppanós feeling meglegyen.
Az ízvilág totálisan kínai, de nem a “szemben a Halleren a szezámos csirke” hanem jóval inkább az a világ, amit ilyen éttermekben ismerhetünk meg. A koriander hoz még egy plusz kör könnyítést, és asszociációs könnyedséget, és mire ezt így végigmondtam, el is fogyott az egész.
Ez az étel amúgy Wang elmondása alapján egy klasszikus street food, Rou Jia Mo néven fut odakinn, és van egy másik verziója is, amelyet bárányból készítenek el. Az ilyen dolgokért érdemes amúgy blogolni, amikor olyan dolgokat ismerhet meg az ember, amit máshogyan nem nagyon, illetve olyan ízeket kóstolhat autentikusan, amelyhez alapesetben át kellene utaznia a fél világot. Wang Mesternek amúgy pont most nyílt egy új étterme is, de erről majd egy másik postban, egy másik blogon…