"Pont 2 év telt el az előző vendégpostom óta, és most ismét úgy alakult, hogy hosszabb időt töltöttem az Egyesült Államokban, ahol sikerült pár érdekes helyen ennem, melyet Burger pápai áldással meg is osztok most veletek. Utunk során 5 várost (Chicago, Toronto, New York, Washington DC. és Miami) érintettünk, valamint Toronto révén némi bepillantást nyertünk a kanadai konyha rejtelmeibe is, ami azonban nem sokban különbözik az USA-tól. A cikkben nemcsak burgerekről lesz szó, mert bármennyire imádom én is őket, 3 hétig nem lehet burgeren élni, sőt most, hogy hazajöttem, valószínűleg legalább egy hónapig nem fogok burgert enni (Révész Gábor írása)"
Gasztronómia kalandjainkat New Yorkban folytatom, ahol eljutottunk egy helyi borászat borbárjába, nevezetesen a Brooklyn Winery-be. Ha az ember Brooklynra gondol, nem a bor fog először eszébe jutni, ezért is erős fenntartásokkal érkeztünk meg a helyre, ahol viszont kellemesen csalódtunk.
A bár Williamsburgben található, ami egy nagyon jó kis művész negyed Brooklynban tele bárokkal és éttermekkel. A borok kellemesek voltak, a kiszolgálás is nagyon kedves és végtelenül profi volt. Több kóstoló sort ittunk végig, valamint ettünk egy remek sajttálat is. Nekem legjobban a North Fork Blend fajta ízlett, de a többi bor is kellemes volt.
Két évvel ezelőtti cikkemben már írtam a Shake Shack-ről, ami még mindig az egyik legjobb burger a gyorséttermi kategóriában. Ezt nemcsak én gondolom, hiszen ebédidőben kb. 100 m-es sor volt a Flatiron Buliding melletti egységben, ami a Madison Square Parkban található. Egy Smoke Shack burger kóstoltam, ami egy sajtburger baconnel és csipős paprikával.
A burger remek volt, a hús szaftos, a paprika kellően csípős, a bacon ropogós és a sajt is ízletes volt. Barátnőm egy Chicken Shack burgert evett, ami egy fűszeres rántott csirkés burger volt, arra se érkezett panasz. A két burgerért krumplival és egy üdítővel együtt 20$-t fizettünk, ami nem kevés egy gyorséttermi jellegű szendvicsért, de higgyétek el, az alapanyagok minősége miatt megéri. Egy apróság, amit viszont felháborítónak tartottam, hogy a helyen nem volt mosdó – az egy dolog, hogy egy parkban egy bódé az étterem, de szerintem ez akkor is gáz.
A következő burgeres hely nyerte nálam a legjobb gyorséttermi burger kategóriát: ez a hely nem más, mint a Five Guys. Az étterem egyszerűen berendezett, minden piros és fehér, de maga a menü sem túlbonyolított, burgerek, hot dog és pár szendvics jelenti a kínálatot. Én egy bacon cheese burgert kértem, ami 9$ volt, viszont innentől kezdve azt kértem bele, amihez kedvem volt. A hagyományos majonéz, ketchup, mustár szentháromság mellett rakattam bele relisht, csipős szószt, A1 szószt.
Ez a burger is remek, nehéz döntés volt választani, de nekem összességében jobban ízlett, mint a Shake Shack burger. Talán ez annak köszönhető, hogy magam dönthettem el, hogy mi kerüljön a szendvicsembe, így egyedibbek a burgerek, mint a másik gyorsétteremben. A burger mellett pár szót kell ejteni az üdítőkről is, hiszen itt megtalálható a Coca Cola csodaautomatája, ahol kb. 120 féle italból választhatsz egy érintőképernyő segítségével. Sima colából van 8 féle, de ugyanennyi íz kombináció elérhető a zero változatból is. Kipróbáltuk az epres Cola-t, érdekes élmény volt
Utunk egyik leggyengébb vacsoráját sikerült elfogyasztanunk a híres étteremben, melyet Sylvester Stallone, Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger alapított 1991-ben. Szerintem ehhez az étteremhez az alapítás óta nem nyúltak, a helyen erősen érződik a 90-es évek hangulata, amivel nem lenne bajom, ha az ételek színvonala és a kiszolgálás jobb lenne. A berendezés részben a tulajok által forgatott filmek relikviáiból áll, de azért van 1-2 modernebb dolog is (pl. a Másnaposok című vígjáték kosztümjei).Valahogy azonban az egész összhatás olyan gagyinak tűnik, ami lehet 1991-ben még jó volt, de 2016-ban már kevés.
Pincérünk megtestesítette az amerikai vendéglátás és sztereotípiák legjobb példáját. Mivel látta, hogy nem helyiek vagyunk, egyből megkérdezte, hogy honnan jöttünk, majd miután közöltem, hogy Magyarországról, ő megjegyezte, hogy a fővárosa Bukarest egy nagyon szép város... BLT és egy csirkesalátás szendvicset ettünk. Mindkettőben a vastag fehér kenyér dominált, az alapanyagok minősége gyenge volt, a hozzáadott chips is kb. valamelyik nagyáruház gazdaságos osztályáról származhatott. Nem voltak a helytől nagy elvárásaim, de ennél azért többet vártam.
New Yorkot elhagyva Washington DC. felé vettük az irányt, ahol a szállás elfoglalása után farkaséhesen betértünk az első szimpatikus helyre, ami ismét egy burgeres volt, mégpedig a The Burger Joint. Itt kértem 1 sima burgert jalapenoval. Ezután jött a meglepetés, hogy ők ezt szó szerint értették: kaptam egy zsemlét, húst és jalapenot. Kiderült, hogy itt is azt tesznek bele, amit kérsz, csak ez nem volt olyan egyértelműen kiírva, mint a Five Guysban. A félreértés tisztázása utána már egy egész jó burger lett belőle, az adag hatalmas volt, így végül is elégedetten távoztunk az étteremből.
Egy apró tanács annak, aki DC-be megy: a város közepén található remek és hatalmas múzeum negyed környékén vagy nagyon elbújtak az éttermek vagy mi voltunk bénák, de könnyen tudtunk úgy 1 órát sétálni, hogy sehol egy étterem vagy kávézó nem jött szembe, csak a múzeumok nem túl jó, de annál hatalmasabb büféi (például az Air and Space múzeumba található hatalmas Meki).
Aki nézi a Big Bang Theory című vígjáték sorozatot, annak ismerős lehet a hely neve, mivel az egyik főszereplő, Penny itt dolgozik az első pár évadban. A hely fő profilja a sajttorta, de ezen felül minden kapható, ami egy komplett vacsorához kell. Nekünk nagyon bejött, kétszer is elmentünk vacsorázni ide, először Washington DC.-ben, a másik alkalommal pedig Miami Beachen. Az étterem vérprofi, mindkét hely, ahol voltunk, tele volt, mégis gyorsan kaptunk asztalt (a várakozáskor felveszik az adatait és adnak egy csipogót, ami jelez, ha kész az asztalod), a pincérünk pedig kedves volt, de nem tolakodó.
Első alkalommal salátát (ekkorra már volt némi húsundorunk) és egy salted caramel cheescaket ettünk. Ez valami isteni volt, bár a választás nem volt könnyű, mert kb. 30 féle sajttortát tartanak folyamatosan.A sós karamellás változat remek választásnak bizonyult. Miamiban egy remek steaket ettünk vörösboros szósszal és krumplipürével. Itt volt némi meglepetés, mert a steak darabokra vágva érkezett, de ettől még finom volt. A második alkalmat egy málnás fehércsokis sajttortával zártuk le, ami szintén nem okozott csalódást.
Tervbe volt véve, hogy elmegyünk egy Ben’s Chili Bowl nevű helyre, ami végül sajnos nagyon nem esett útba (pedig ide még az USA jelenlegi elnöke is szívesen megy, ha egy jó chilire támad kedve). Helyette a hotelünkhöz közeli Hard Times Cafet próbáltuk ki, ahol egy texas chilit kóstoltam meg. Kértem rá cheddart, hagymát és tejfölt is. Az adag hatalmas volt, de nekem a Wendy’s 2 dolláros chilije még mindig jobban bejött – j de nem baj, legközelebb majd meglátogatjuk az öreg Bent.
Key Lime Pie
Utunk utolsó állomása Miami volt, ahol kocsit béreltünk és meg se álltunk Key Westig. Ez az USA legdélebbi pontja, ahonnan tiszta időben akár Kuba is látszódik (mi nem láttuk), hiszen mindössze 90 mérföldre található Key Westtől. Itt maga az út az élmény, mivel kis szigeteket hatalmas hidak kötnek össze.
Közülük a leghosszabb a kreatívan csak Seven mile bridge-nek nevezett 7 mérföld hosszú híd. Key West leghíresebb étele a key lime pie, ami egy remek lime-os sajttorta, melyből a natúr és az epres verziót kóstoltuk meg egy helyi cukrászdában és édességboltban. Mindkettő remek volt, a tészta is, de főleg a krém volt nagyon finom. Nem tudtam kihagyni a kékáfonyás Jelly Belly italt, ami a népszerű édesség üdítő változata.
A Pollo Tropical-ba Palm Beachen futottunk bele, ahol egy kiadós strandolás után éhesen keresgéltünk valami harapnivalót, és mivel az all you can eat kínai étterem nem volt túl bizalomgerjesztő, megnéztük, hogy milyen lehet a trópusi csirke :) A hely tipikus gyorsétterem, de azért a kínálat kicsit más, mint a hasonló csirkés helyeken. Azt tudni kell, hogy az USA-ban annyira nem sokszor esznek levest, így nagyon megörültem, hogy itt árulnak karibi csirkelevest.
Ez persze kicsit más volt, mint egy otthoni házi húsleves, volt benne grillezett csirke, kukorica, yuca és sütőtök. Ezután egy pulled pork szendvicset kóstoltam, ami elsőre kicsit furcsa volt mivel semmilyen szószt és zöldséget nem tartalmazott, aztán kiderült, hogy itt az a szokás, hogy egy salátabár szerű részen a kedves vendég szabadon tunningolhatja a szendvicsét különféle alapanyagokkal, főleg speckó szószokkal, mint például az ananászos rum vagy currys mustár, de persze a kötelező BBQ, ketchup vagy majonéz sem maradt ki. Az egész ebédért 6.5 dollárt fizettem, ami nagyon baráti. Nekem tehát bejött a hely, érdemes kipróbálni.
Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt a Forest Gump, így már a 2 évvel ezelőtti úton is szemeztem a Bubba Gump éttermekkel. Ezek szerte az országban megtalálhatóak, mi most Holywoodban (ami nem összekeverendő a Los Angelesben található Hollywooddal) vacsoráztunk egy ilyen étteremben.
A hely kialakítása nagyon aranyos, belül tele van filmes relikviákkal és utalásokkal, illetve van 2 tábla az asztalon: ha azt akarod, hogy álljon meg a pincéred, akkor „stop Forrest stop” feliratú táblát rakod ki, ha pedig nincs rá szükséged, akkor a magyarul „fuss Forrest fuss” feliratút. Egy vegyes haltálat kértem, ami rántott rákot, fish and chipset és burgonyagombócot, valamint 3 féle szószt tartalmazott. Az étel finom volt, de semmi extra, a filmes körítés nélkül egy tucat halas étterem lenne.
Az ikonikus Hard Rock Café eddig kimaradt az életemből, de most Miami Beachen bepótoltuk az élményt. Az étterem Miami belvárosában található, azon belül is a kikötőben, kívülről semmi extra, viszont a belső kialakítás igényes. Az étterem tele van a 20. század jelentős zenészeinek relikviáival Beatles-től Michael Jacksonig. Mondjuk bennem felmerült, hogy a világon a Wikipedia szerint 157 Hard Rock Café, 22 hotel és 11 kaszinó van, így a tárgyak eredetiségében nem vagyok teljesen biztos – mindenestre jól néz ki és az a lényeg.
Ez volt az utolsó ebédünk, így mi mást, mint burgert ettem. Mégpedig egy Hickory Barbecue Bacon Cheeseburgert. A burger nagyon finom volt, a hús a kérésnek megfelelően lett átsütve, hozzá hatalmas adag sült krumpli és káposztasaláta járt. Talán egyedül a buciba tudnék belekötni, de valahogy nekem az kint szinte sehol se jött be annyira, így lehet, hogy bennem van a hiba. A Hard Rock Café egy kellemes tematikus étterem, de valahogy az összkép után én nem hinném, hogy máshol is ki fogom próbálni, pedig a kaja és a kiszolgálás is jó volt. Valahogy mégse éreztem annyira jól magam a helyen, aminek lehet az is oka volt, hogy ebédidőben szinte teljesen üres volt.
Három hét alatt 5 várost érintettünk, a 2 cikkben szereplő helyeken kívül még sok mindent kipróbáltunk. Az Egyesült Államok színes lakosság összetétele folytán remek kínai, indiai vagy éppen vietnámi helyek is vannak, de mivel ez mégiscsak a Burger Blog, próbáltam inkább a burgeres vonalon maradni. Érdemes mindent kipróbálni, mert hatalmas élményekben lehet részünk, ha az Egyesült Államokban járunk.
