Ebben az újonnan induló rovatban megpróbálok pár olyan köretet bemutatni, amely érdemes lehet a figyelemre, izgalmas, nem a csónakburgonya, és ráadásul otthon is könnyen elkészíthető. A most következő például egy, azaz 1 összetevőből áll, de abból nagyon.

A rösztire, lapcsánkára, meg az ezer másik nevére mindenkinek megvan a maga verziója, telebaszva liszttel, tojással, anyámkínjával, nincs is ezzel semmi gond, de ha úgy csináljuk, akkor az már kvázi egy főétel, kis tejföl, snidling, vagy épp burgerpornó. Ahogy én csinálom, abban bizony nincs más, csak a burgonya, melyet először is nagylyukú reszelőn lecsapatunk, aztán fogunk egy feláldozható konyharuhát, beletekerjük, és jó alaposan kicsavarjuk - aztán a krumplit is. Erre azért van szükség, hogy a nedvességtartalmától minnél inkább megszabadítsuk, és mivel rengeteg kis felület képződött a reszelés után, így sokkal több lehetősége van a nem kívánt víznek eltávozni. Első lépés pipa.

Ha ez megvan, fogjuk, és tegyük be 30-60 másodpercre a mikróba. Nos, tudom, hogy 2015-ben egyesek szerint őrülten ciki mikrót használni, ők elő is főzhetik a bureszt, és aztán reszeljék, de ha nincs plusz negyed óránk szarakodni, akkor bízzatok bennem, ez is tökéletesen megteszi. Erre a lépésre azért van szükség, hogy ne a full nyers krumplival tudjunk dolgozni, adjunk neki egy előzetes hőkezelést.

Amikor ez is kész, melegítsünk olajat tetszés szerint, én pl. kókusszal csináltam. A krumpli eleinte még halálosan forró lesz, várjunk vele egy kicsit. Ha kézzel már fogható, csináljunk belőle lapos tallérokat, jól nyomjuk le őket, aztán egy éles spatulával nyúljunk alá, és mehet az olajba, ne aggódjunk, nem fognak szétesni. Ha már barnul, fordítsuk meg, amikor elkészült, szedjük ki papírtörlőre.

Sóval-borssal fogyasztva zseniális, de fűszerezhetjük akárhogy, a sok kis apró krumplidarabka egybesülve pedig olyan szintű ropogósság-kánaánt ad, hogy csak arra fogunk tudni gondolni, akarok még egyet enni. Ne álljunk ellen a kísértésnek.