Januárban általában rámjön az érzés, hogy valami drága helyre menjek el utókarácsonyi vacsorát tartani. Ezt tavaly a HRC-ben sikerült megvalósítani, idén pedig a sztékesegyházi felfedezőkalandjaimat folytattam, ráadásul rögtön Budapest egyik legprominensebbjében.

Szombat ebédidőben érkeztünk a belülről teljesen elegánsan kinéző étterembe. Az egyik falon hatalmas térkép, a másikon egy jamon, a felszolgálás pedig már az első pillanattól említésre méltóan profi, udvarias, de nem tolakodó.

Az étlappal együtt érkezik egy házi kis péksütemény, vajjal. Itt nem követik el azt a hibát, hogy kapunk egy egész kosárral belőle, így véletlenül sem tudunk ezzel belakni, pedig isten látja lelkünk, tennénk, ha tudnánk. A választás egy Kobe tartományból származó Wagyu burgerre esik, melyről azt kell tudni, hogy a kategória talán legjobbja, szeretettel nevelik, vágják, meg minden ilyesmi.

Természetesen nem csak burgerezni mentünk Mekkába, így kértünk egy tripla mix tálat, melynek tartalma volt egy 13 dekás Angus tenderloin, egy 12 dekás mangalicaszűz, valamint egy 18 dekás új-zélandi báránygerinc is. Ehhez a köret kevert saláta volt, melyhez olívaolajat, illetve balzsamecetet is adtak. Mellé egy örök klasszikust, a zöldborsmártást kértem, mellyel már korábban találkoztam, és már ott instant kedvencem lett.

A megrendelt ételek olyan 25 perc múlva érkeztek meg. A húsok állati jól festettek, teljesen összhangban voltak az éttermet azzal a minimálisan belengő illattal, ami miatt a gyomrunk már eléggé korgott. A marha elképesztően puha és ízletes volt, közepesen átsütve, a szűz kérge hihetetlen ropogósságával adott kontrasztot a hús puhaságának, a bárány ízvilága pedig tökéletesen definitív volt, főleg a szélén meghúzódó kis zsírréteggel.

A burgert nem is tették egybe, és több érdekesség is feltűnik a tapasztalt szemnek. Egyrészt semmi szószt nem került bele, ami nem is baj, ezen a ponton bármilyen ketchup vagy mustár csak rontana a dolgon. A zsömle alsó felén pihen a hús, a felsőn pedig a zöldségek. Mellé köretként házi sült krumpli érkezik, ami teljesen korrekt, bár a zöldborsmártás nélkül bizony elég száraz lenne.

A zöldségek (nagy levél saláta, paradicsom, vöröshagyma karikák), bár jó ízűek, kicsit csak úgy "na legyen ez is" jelleggel érződnek, csakúgy, mint az uborka mellé letett kis méretű csemegeuborkák (azért a végüket rajta hagyni gáz egy ilyen szintű helyen, akárhogy is nézem).

A zsömle, bár kinézetre rosszabb, mint amilyen az íze valójában, azért nem enged teljesen elszakadni attól, hogyha nem is silány, de azért tömegtermékkel van dolgunk, és egy ilyen asszociáció egy ilyen árszínvonalú helyen, én mondom, nem jó. Belülről kapott pirítást, ráadásul szemmel láthatóan a grillen, és hiába ízben nem érződik, a képen rohadt rondán fest a fekete rész. Másrészt tuti nem a marha szaftján sült, hogy miért, rejtély.

A hús szerencsére megmenti az egészet, bár azt nem értem, miért nem kérdezte meg senki, hogyan szeretném átsütve, de szerencsére ez nem okozott gondot. A marhaíz dominál benne, és csak hajszálnyival tömörebb annál, amit én pont jónak neveznék.

Kértünk még két desszert is, a sajttorta remek volt, a brownie viszont a belsejében is kemény volt, nem száraz, de ha belevágtam a villával, bizony röpködött.

A tripla hústál 5700 volt, a burger 4380, ez utóbbinak van egy elképesztően elszállt verziója is, libamájjal, ez esetben már 6290, ami jogosan veti fel a kérdést, hogy mekkora lehet a máj rajta, mert ez alapján legalább ugyanakkora, mint a hús. A Pampasban nem csalódtam steakek terén, de a burgerkészítésben vehetnének pár leckét az időközben befutott helyektől. Ez lehet elég volt pár éve, de most már nem az, sőt, nagyon gyenge teljesítmény.

Adatlap

Nyitvatartás: 12-0.30

Cím: 1053, Vámház körút 6.

Honlap: http://pampas.hu

Facebook: http://goo.gl/mwWC8z

Telefon / asztalfoglalás: (1) 411 1750

4sq: http://goo.gl/UZ4Fpn