A múlt hétvégén ellátogattunk az új helyre költözött Varietébe, és azt kell mondjam, nagyon előnyére vált, hihetetlenül elegáns lett a hely, 50+ embert tudnak így már leültetni, és nem utolsósorban a kurrens időszakos ajánlat is egy igazi magyar klasszikus lett: a csalamádés burger.

Amint azt lehetett tudni, a Varieté vezetőségében vad viták dúltak, négyszeres alliterációval arról, hogy legyen-e a klaszikus magyar csalamádés-szószos szendvics a kínálatban, de végül két hónapig ti is megkóstolhatjátok Old Timer néven az alkotást.

A szendvics most is kérhető körettel, ez már a korábban is jól ismert burgonyahajó és hagymakarika, mindkettő zseniális még mindig, érdemes valami házi szósszal is megtámogatni, mert királyi.

Először beleharapva a mindent átütő vecsési csalamádéval találkozunk, majd ezt követi a hús, melyet ugye ne feledjünk, kérhetünk többféle átsütési módon is, és úgy is fogjuk kapni, még mindig közel a tökéleteshez, de ezt már tudjátok úgyis. A savanyúról az a véleményem, hogy ha lehetséges kihagyom, de erre majd a konklúzióban visszatérek.

Idézve a klasszikusokat, a zsömle sem a megszokott, egy újfajta házi kreálmány érkezett. Kicsit tömörebb szerkezetű, de még nem lép át a legendás fullasztós kategóriába; szokásosan mindkét oldalán megpirítva, és mustárral vékonyan megkenve veszi ki a részét a szendvicsből.

A bacon dupla adagban érkezik, átsült, de puha, kicsit füstös, fantasztikus ízélmény, szerintem az egyik legjobb, amit manapság kaphatunk hamburgerben. Hozzá társul a Pannónia sajt a már jól ismert, picit fanyarabb ízvilágával remek párost nyújtanak.

Desszertként egy mogyoróvajas amerikai palacsintára indultam rá; ezt is ajánlani tudom csak mindenkinek, a banán és a mogyivaj ugye Elvis óta jó párosítás, a palacsinta pedig egy stabil alapot ad mindehhez.

Van pár új sör is a csapon, most a Rizmájer ház portfóliójából válogattam, és egy kukoricás, valamint egy narancsos-mézes gyömbérsörre esett a választásom, mindkettő kiváló volt.

erahurka véleménye:

"Középiskola óta nem ettem csalamádés-magyaros hamburgert, és mivel ott is inkább éhségem vitt rá mint az ízvilág , kicsit félve tekintettem a Varieté Old Timer próbálkozására. Az ínycsiklandó külső kicsit csillapította az érzést, de az első harapás végleg eloszlatott minden kétséget.

A szendvics alapvetően nagyon jól össze lett rakva, az új buci tömörsége ellenére nem akad torkán az embernek, ugyanakkor a "Retroburger" jelleg ellenére nem ment át édes puffancsba, ami örömteli. Egyetlen dologba tudnék belekötni, az pedig a csalamádé, számomra túl hangsúlyos volt, bár aki jobban szereti nálam (én rühellem) annak ez inkább előny lehet.

Desszertnek speedhez hasonlóan palacsintát választottam, azonban én a vajas-juharszirupos változatot. Aki eddig azért nem próbálta ki az öntetet, mert attól félt, émelygős lesz, annak van egy jó hírem: ilyesmiről szó sincs, kellemesen édes, nekem nagyon ízlett, bátran ajánlom mindenkinek."

Az biztos, hogy a klasszikus csalamádés burgeres vonulatból ez volt a legjobb, amit valaha ettem, úgyhogy ha valami perverz vonzódásotok van az ilyen hambihoz, de a minőség iránti vágyatokat sem szeretnétek alább adni (mondjuk ilyen embert én még nem láttam), akkor gyertek a Varietébe, és kóstoljatok rá az Old Timerre.

És nemsokára most már tényleg Lutherezünk is, először itthon!