Lehet-e annál rosszabb jel, ha egy hétköznap délben nyolcvan percet várok a hamburgeremre, és még nekem kell telefonálgatni utána? Szerencsére a kaja nem volt ennyire szörnyű de alapozásnak elég rossz kezdet volt, még akkor is, ha csak "egy kicsit megcsúsztak".
A burger egy négyszögletes papírdobozban érkezett, alatta fóliázás, ahogy az szokás. Menüben kértem, szóval járt hozzá egy 0,33-as kóla is, valamint sült krumpli és tartár. A krumpli sajnos a szokásos, bepárásodott, puha verzió volt (de komolyan, ki akarna ilyen sült krumplit?), olyan szinten, hogy csöpögött a víz a tetejéről lefelé, fasza.
A burger kintről szépen nézett ki, gondoltam harapjunk rögtön bele, aztán kiderül, hogy mit ér a dolog. A hús kábé a felét foglalta el az alatta korrektül sorakozó saláta-paradicsom-uborka ágynak; melyen akadt még hagyma is. Felette jött a bacon, ami nem sok sütőt láthatott, ennyi erővel nyers is lehetett volna; afölött pedig a reszelt sajt, tippre trappista.
A hús pedig, hát, fogalmazzunk úgy politikusan, hogy lehetett volna jobb is, kicsit rágós, darabos (darálás!), és egyáltalán nem meggyőző darab, de legalább nem mirelit, csak sajnos nem ez a zsinórmértéke a dolgoknak.
A Hamburger Palace tipikus példája annak, hogy miért nem szeretek hamburgert rendelni: a köret megpuhul, odabenn pedig lövésünk nincs mi lesz, amig ki nem próbáljuk. A szendvicsek amúgy 590-től kezdődnek, és az óriásoknak pedig 1500 a teteje.
Elérhetőség: http://goo.gl/yR7cp
