A Spiccprojecttel első körben nem volt szerencsénk, mert vagy zárva volt, amikor menni akartunk, vagy tele volt, vagy összekevertük egy másikkal a Lövőház utcában (ugyanitt: miért kell ugyanolyan szótövű nevet adni két helynek is?). A nehézségek szerencsére nem tántorítottak el, és végül, egy biztonsági helyfoglalás után szombat este sikerült bejutnunk a Déryné melletti megboldogult Mini helyén lévő bisztró/borbárba.

Belépve a hely designja nagyon markánsan egységes, és mégsem az. Középen egy nagy magasított asztal áll, amott egy kanapé, de van kétszemélyes, és egymás szájába lógó asztal is. A falakon poszterek, mindenhol levenduladíszítés, mögöttünk pedig egy dj-pult, ahonnan szól a kellemes, jazzes, de mégsem altató zene.

Alig ülünk le, máris érkezik a felszolgáló, hogy mit hozhat, majd amikor mondjuk, hogy mindjárt kitaláljuk, elmegy, de csak azért, hogy rá egy perccel egy másik kollégája érkezzen ugyanazzal a kérdéssel - nem is voltunk sokan, mi ez a káosz? Végül kitaláljuk, mit kérünk, és időközben megérkezik egy kis kosár, benne házi kenyérrel, és libatöpörtyűvel. Mindkettő isteni finom, friss, én meg már fontolgatom, hogy akkor ebből kérek még olyan tizet.

Megint más kérdés, hogy alig van valami infó a neten, se étlap, se semmi; lehet, hogy ez valami divat manapság, hogy ne tudja a kedves vendég, mennyiért tud mit fogyasztani, mindenesetre ennek nem vagyok túl nagy híve.

Pár perccel később elkészült az italom is, ami a fantáziadús "Spicc" névre hallgat, de szerencsére sokkal jobb, mint amit a neve indokolna: ez egy vodkás (esetleg proseccos) koktél, jelen esetben limonádéval, mézzel, és csilivel, befőttesüvegben. A gyenge csípősség és édesség pont megfelelő mértékben harmonizálnak, a vodka is érezhető, és az adag pedig meglepően nagy, szóval máris nem türelmetlenkedünk, míg meg nem érkezik a (mi más?) Spiccburger.

A hamburgerek olyan negyed óra múlva el is készültek, viszont amikor megérkeztek, majdnem megkérdeztem, hogy miféle ördögi szerkezet kicsínyítette őket le, mert az tuti, hogy ezek nem ekkorák voltak, amikor befejezték őket. Sajnos az erahurka-féle referenciakártyás összehasonlítást első megdöbbenésemben el is felejtettem, de az biztos, hogy a tálon a sült krumpli dominált (sajnos nagyban nincs fénykép róluk, így meg kicsit csalóka lehet, sajnos).

Great barfood by the Deryne Culinary Team

A marhaburger (amit egy izmosabb falattal be lehetett volna kapni) a fentebbiek fényében nem meglepő módon emlékeztetett a Déryné burgerére, majdnem minden aspektusában. (Most vissza is néztem az akkori cikket, és bár ránézésre az sem tűnik nagynak, de azt írtam, hogy a mérettel semmi gond, szóval szerintem ott nem is volt ezzel probléma.)

A zsömle házi, rajta paradicsomszósz, a húson sajt, bacon, alatta saláta. A hús fűszerezése igen erőteljes zöldfűszeres volt, ami nagyon bejött volna, ha nem két falat elfogyasztani. Ugyanitt sajnos megemlíteném, hogy a tálon sem nagyon fértünk el, ha már az ember kicsit szétszedné-vagdalná, nem igazán tud hová pakolni.

A másik burger tőkehalból készült, bepanírozva-kirántva, ebben pedig a jó öreg remulád-bácsi köszönt vissza, alatta szintén salátával. A hús maga nagyon finom volt, szó se róla, sőt, így majdhogynem megvalósult a fish&chips is a krumplival.

A krumplival, ami gyanúm szerint kétszer volt sütve, mivel nagyon jól összhangban volt a külső ropogóssága a belső puhaságával (ámde nem omlósz!). Egyértelműen kézi vágású, papírtölcsérben érkező, korrekt adag volt, szerintem egyedül ennek is köszönhető az, hogy végül azért nem maradtunk éhesek (noha ki sem durrantunk). Talán még egy kis szósz lehetett volna mellé, mert így azért picit száraznak éreztük.

Végül elérkeztünk az árakhoz, és itt ugrik a majom a vízbe, mert a fentebb említett burgert sült krumplival nem kevesebb, mint 1980-ért kapjuk meg, ami egy kissé túl van árazva. A Facebook címlapon látjuk, hogy a hely hová pozícionálja magát a konkurensei között, és lehet, hogy a (látens sznob) budai törzsközönség ezt az árat arcrándulás nélkül ki is fizeti, de a realitás talaján szocializálódott burgerbloggeri értékrend ezt már nem veszi be. A spicc, amit ittam 1350 volt, és bár a kajára-piára nem tudnék semmi rosszat sem mondani, azért az ár vs. méret miatt nem fogok ide gyakran visszajárni...

Adatlap

Nyitvatartás: K-Szo - 18-24

Cím: 1013 Roham u. 5.

Honlap: -

Facebook: https://www.facebook.com/spiccproject

Telefon / asztalfoglalás: 70.313.3257

4sq: http://goo.gl/ncGHM