Spanyolországba indultunk, de csak a Városmajor széléig jutottunk legújabb hamburgeres kalandunkban, melyből az is kiderül, hogy országhatárok átlépése nélkül is remek burgerekhez juthatunk.
Tomi cimborámmal ültünk be a címben említett helyre, és mivel ő törzsvendég ott, tehát se keze, se lába mégis mindig ugyanoda jár, szóval ebből kifolyólag tudta mi a dörgés, hambit mégsem evett még ott. Amúgy is nagy volt a tét, mert neki meggyőződése, hogy a helyek nagy részén drága a burger, én pedig túl kesztyűs kézzel bánok velük, elvesztve az ifjúkori hévet.
A Majorka két részből áll, az egyik beltéri, adott esetben fóliasátorral is körbevett, a másik pedig a szabadtéri, olyan 10-15 asztallal. Mi, a kora őszi nap utolsó sugarait élvezve kintre ültünk, ezt tudom is ajánlani bárkinek, amig még nem esik a hó.
Kedves szőke pincérlány érkezik, Tomira default szépen mosolyog, de mivel a végére el lett köpve, hogy hithű burgerblogger vagyok, így legközelebb már ide is indokolt lehet a vidámság. A választásunk a klasszikus sajtos-baconös verzióra esik, Tomi salátával én pedig sült krumplival kérem, bár ennek sem vallási, sem politikai okai nincsenek.
Körülnézve a hangulat a hely sajátja, budai aranyifjak, és aranyhölgyek, a háttérben elcsattog a Fogaskerekű, emlékeztetve minket a régi szép időkre, amikor még budai aranyifjak voltunk. Happy days.
A burgerek a szabadtéri konyharészen készülnek, ez egyrészt remek illatokat teremt meg a levegőben, másrészt, ha nagyon kíváncsiak vagyunk, mi is közelebb mehetünk megnézni, hogyan is nyeri el végleges formáját a rendelés. Szerencsére nekünk ezt nem kellett megtenni, mert az étkek lábat növesztettek, és a szánkhoz érkeztek, olyan 15-20 perc után. Vagy majdnem így történt.
Először szólnék a köretekről: a saláta sokkal jobban néz ki, mint ahogy gondoltam, egészen nagy adag, salátával, rukkolával, paradicsom, kalipapi, mindez nyakonöntve egy enyhe, nem tolakodó öntettel. A sült krumpli mirelit, de friss, ropogós, sőt, kérés nélkül érkeztek hozzá szószok is, szóval egy szavunk sem lehet.
A hamburgerbe való első beleharapás után arra lettem figyelmes, hogy a zsömle valami iszonyat jó, nem elég, hogy házi, de a tökéleteshez nagyon közelít: egyrészt a textúrája pont a megfelelő volt, se nem túl szellős, se nem tömör; valamint pont az égéshatárig volt átpirítva, szóval átázásról szó sem lehetett. Felső részén házi paradicsomszósz és hagyma pihent, alatta jött a ropogós bacon, valamint az érlelt cheddar sajt.
Egyik összetevő sem nyomta el a másikat, így a hús is megkapta a maga szerepét: kellően vastag pogácsa, érződött a marha íze, és még nem is volt túlsütve - mi kellhet még? Alatta majonéz és saláta, így zárult hát a szendvics. Adalék információként a végén kiderült, hogy a husi az Iguanabol érkezik, és bár ott még nem voltunk, de készségesen elhisszük a dolgot.
A legolcsóbb burger 1760-tól kezdődik, viszont 1940-nél meg is áll a dolog, szóval elég szűk sávban mozog az árazás, így érdemes lehet kikérni a minél jobban megtömött verziót magunknak. A Majorka egy szimpatikus hely, közepes árakkal, ehhez mérten nagyon jó burgerrel; szóval ha mentek csak helyet foglalni ne felejtsetek el, mert hétköznap esténként simán megeshet, hogy hoppon maradtok.
Adatlap
Nyitvatartás: 12-24
Cím: Budapest XII. Szilágyi Erzsébet Fasor 16.
Honlap: http://www.majorka.hu
Facebook: http://goo.gl/2xJXw
Telefon / asztalfoglalás: (1) 224 0055
4sq: http://goo.gl/pe5vv