Nem is lehetne szebb alkalom a huszadik teszt alkalmával, a nyár utolsó napjára, mint az öt napja nyílt Hooters, amiről az egész város beszél. Péter cimborámmal mi is elmentünk, és beteszteltük, mit tud a dudás étterem. De mindenek előtt szeretnék idézni egy klasszikust.
Az étterem jó érzékkel a Liszt Ferenc térre települt (korábban a helyén volt például a Barokkó), így a forgalommal nem is lesz gond (amint azt minap Norb.es-nek meséltem, míg a Fashion Street a turistacsapda, ez a sznobgyűjtőhely, jól elhatárolható különbség, mégis mindkettőnél garantált a telitettség). Belépve rögtön fogadnak a lányok, ahogy azt korábban láttuk: narancs rövidnadrág, testszínű harisnya, fehér cipő, és felső. Az első rossz hír itt érkezik: sajnos várni kell, akár olyan 30-40 percet is. Kivárjuk? Hát persze! Irány a pult, két Pilsner rendel, darabja nyolcszázért - hát legyen. Egy szerencsénk volt, bár nem unatkoztunk, kábé negyed óra mozizás után máris lett helyünk.
A hely maga háromszintes, a legalsó még zárva volt, így csak a földszint, és az emelet üzemel, mi az előbbinek a jobb belső sarkában kaptunk helyet. A lobbyban még mintha futólag Mr. Hemingwayt is láttam volna, aki csak kamerán kívül hajlandó magyarul beszélni, lásd a kapcsolódó indexes videót. Az étterem ezen része iszonyú zsúfolt volt, szó szerint egymás szájában ült mindenki, gyakorlatilag alig volt egy minimális privát szférád. Pont ezért a high profile fényképezés sem nagyon sikerült, illetve ha mégis, akkor is inkább a szintben lévő popsikat tudtam elkapni. Ha érdekelnek felülről is a részletek, akkor mellesleg a Velvet galériáját ajánlom.
Pincérnőnk Dia volt, aki máris hozott nekünk egy szép nagy étlapot, mi pedig nekiálltunk válogatni. Számomra nyilvánvaló volt, hogy burgert eszem majd, de Peti mivel délelőtt már fogyasztott egyet máshol, inkább az egyéb ajánlatokra ment rá. Végül sikerült eldönteni, ki mit szeretne, úgyhogy fel is vették a rendelést, mi pedig szusszantunk egyet, és körülnéztünk, mert sejtettük, hogy egyhamar nem lesz meg a kaja.
Az enteriőr nagyon illett a lánc narancsos színébe, a fotelek, falak, stb is hasonló hangulatot árasztottak. A falakon óriás tévé-mozaikok, sportra állítva azt hiszem, a háttérben pedig közepesen aktuális slágerszámok szóltak, néha olyan hangerővel, hogy a vendégsereg zaja mellett már-már üvöltözni kellett, hogy megértsük egymást. Apropó, közönség. Érdekes módon nem csak férfiak voltak, a nők is képviseltették magukat, olyan 60-40 százalékban az előbbiek javára. Mellettünk például egy olyan társaság volt, amiben szívesen cseréltem volna az egyetlen férfitaggal, mivel mellette még kb. kilenc hölgy tartózkodott - happy days. Amúgy megvolt a szokásos galléros-rózsaszín pólós-trendi szőke hajú-külföldi társaság, na de meg is lepődtem volna, ha ők mondjuk kimaradnak.
Eltelt fél óra, Dia időről időre odajött, biztosított minket, hogy a kajánk már készül, már készül, mindjárt kész (mint a Blöffben a kolbász), egyszer le is ült, beszélgettünk, teljesen jó volt a feeling. Amint aztán Petivel meg is beszéltük, lehet nem lettünk volna ilyen türelmesek, ha régimódi öltözetű, kimért, bajszos főpincérek karót nyelt stílusban szolgálnak fel, de szerencsére nem ez történt, mi pedig olcsók vagyunk, és sekélyesek, szóval nem nehéz minket megvenni kilóra (és a sört is szeretjük).
Bruttó egy óránál jártunk, amikor megérkezett a vacsoránk. Vessünk először rá egy pillantást.
Csorog már a nyálunk? És a kaja miatt is?
Peti csirkecsíkokat rendelt, valamint rántott savanyú uborkát (fried pickles), jómagam pedig a More than a mouthful burger-t, és csavaros észjárással egy csavaros sült krumplit.
Kezdjük a burgerrel: ránézésre nem ad túl sok extrát, dehát lepődtünk mi már meg kevesebben is beleharapás után, szóval hajrá. Ami érdekes, hogy az étlap alján külön fel van tüntetve, hogy az alapértelmezett sütési fokozat a medium-well (majdnem done, közepén egy rózsaszín csíkkal).
Az első falat után a burgerből nem voltam abban biztos, hogy nem tréfáltak-e meg , és mondjuk nem egy Burger King Angus XT-t kaptam, mivel egy az egyben olyan érzés volt, mind ízre, mind állagra. Lehet vitatkozni, hogy a lentebbi képen van-e rózsaszín csík, vagy nincs (szerintem az utóbbi), de elég száraz volt az egész húspogácsa. A zsömle hozzá alig volt átpirítva, szóval beszívta kissé a szaftot, amitől megpuhult, és bár rossznak nem mondanám, eléggé a kérdéses határmezsgyéjén lavírozott. Volt még benne hagymakarika, saláta, paradicsom, és ennyi.
Mellé szintén csavaros krumplit szervíroztak (ami sehol sem volt feltüntetve), ez a formáját leszámítva szintén nem volt nagy durranás, sima sült krumpli.
Peti csirkéje finom volt, kicsit paradicsomos, hozzá pedig a blokk alapján tejfölös-kéksajtos szósz érkezett (mondjuk Peti meg azt mondta, hogy ez a Daytona szerinte).
A sült savanyú uborka is remek volt, én még ilyet nem is ettem, csak terveimben volt a kipróbálása, viszont az ehhez adott szószt nem igazán tudtuk beazonosítani. A felszolgáló lányok valami hagymás szószt emlegettek, viszont ha a másik volt a Daytona, akkor ennek kellett a Blue Cheese-nek lennie, ami meg szerintem nem volt, vagy egészen egyszerűen összecserélték. Ízhatásra kicsit kesernyés jellege volt, de nekem lövésem nincs mi lehetett ez.
Időközben felkerestem a mellékhelységet is, ami az emeleten volt, hátul, tiszta, rendezett, nincs vele semmi gond, kivéve, hogy a magánzárka ajtaja nem csukódott be, ami már az első héten kicsit necces, hiszen ki szeretné fél kézzel folyamatosan markolászni... az ajtót?
Az étterem közepes FB marketinget folytat, de szerintem óriási gáz, hogy míg egy Kiszel Tündés- VV Totyás- gyökércelebes nyitóbulira futotta, addig a mai napig nincs fent egy telefonszám sem, ergo a foglalást el is felejthetjük. A honlap címét először az étlapon láttam, de ha felmegyünk, szintén semmi (a WHOIS alapján már bejegyezte a Crown Restaurants, de ennyiben meg is állt a történet). Étlapot is sokan szeretnének látni, de sajnos arra sincs semmi reakció, úgyhogy ezt az igényt itt szeretném részlegesen kielégíteni.
Az árak, mint látható, olyan 1000-től kezdődnek előételek terén, a burgerek 1700-3600-ig tartanak, a többi pedig igény szerint nő a csillagos égig a mennyiség tekintetében. Mi a kajákért, valamint a két sörért fizettünk 5900-at, plusz a jatt, és jól is laktunk, a mennyiségekkel nem volt gond (jó, ehhez a külön krumpli is kellett a burger mellé).
És, hogy mi a konkluzió? A Hootersben, bár a kaják jók, nem a kiemelkedő gasztronómiai élményért megy az ember, hanem az egész package-ért, a lányok jópofiznak, lehet melleket és fenekeket spottolni, és mell-é még kajálni-piálni is egy jót. A fentebb említett (mondjuk elég erős) hibákat leszámítva tudom ajánlani az éttermet kipróbálásra, aztán mindenki majd eldönti magának, bejön-e az élmény, vagy nem.
Adatlap
Nyitvatartás: 11-23
Cím: Budapest, 1061, Liszt Ferenc tér 5.
Honlap: http://www.hootersbudapest.com/
Facebook: https://www.facebook.com/hootersbudapest/
Telefon / asztalfoglalás: -
4sq: http://goo.gl/ZWs2k