Na, ez is egy vicces sztori volt. Betértünk egyet kajázni, de a bőség zavarával hadakozva beválasztottunk egy olyan négy itemes menüt, amihez minden körből választani kellett valamit (üdítő, köret, hús, mittomén). Ebben az volt a szép, hogy a pultos csaj olyan elvetemült skót dialektussal beszélte az angolt, hogy a feléből kétszeri megismételtetéssel sem értettem semmit. Jó, nagy nehezen felvettük a rendelést, jött TJ.

A vicc az volt, hogy ő sem értett a csajból semmit, pedig aztán a meetingekre ő sem fagyizni járt be. Végül immár immár harmadszorra, de megértettem, mit akart a csaj, gyorsan módosítottam a saját rendelésemen, majd elmondtam a kollégának is, hogy mi van. A kaja amúgy fasza volt, valamint ez arra is rávilágított, hogy ennyit ér a steril körülmények között felszedett angoltudás egy anyanyelvi, rondán beszélő környezetben.

Ennyit a múltbeli sztorikról, remélem élveztétek, most pedig következzenek az aktuális élmények!