2016-ban ha valaki új helyet nyit, akkor bizony nem árt, ha ott van egy két nagyobb durranás kajaügyileg, valamint a lokáció is központi helyen van. A Bridgesben úgy tűnik ebből mind a kettő stimmel.
Nagy bátorságra vall, ha valaki először burgerfesztivált, valamint versenyt szervez, majd utána úgy dönt, ő is beszáll ebbe a viadalba. Nem véletlenül írom ezt, ugyanis a Bridges-ben is ez történt: a Hamburger Day egyik szervezője Veégh Attila koncepciója alapján készült el a hely, ami még így az év vége felé is tud újdonságot tartogatni. Nem is olyan régen volt a soft opening után a kvázi hivatalos megnyitó, erre látogattam el hát én is.
A helyszín az Üllői út, Corvin negyed, a hely maga pedig két szintes, a hidak, a modernizmus, és a kék szín jegyében berendezve; összesen olyan hatvanan tudnak leülni délben menüzni, vagy amúgy pedig csak simán enni egyet a la carte jelleggel.
A hely étlapja kétpólusú, egyik felén találhatóak a klasszikusabb ételek, a másikon pedig a street food vonulat. Érdekes, és egyben trükkös gondolat, hogy a főételeket simán lehet kérni szendvics formájában is, ergo egy ételre rögtön két lehetőség is van komponálva. A megnyitón kisebb falatokban lehetett kóstolni olyan signature kajákat, mint például az oldalas, vagy a feketegyökér-chips (erről még később); de nem is lettem volna én, ha nem nézek bele pár teljes méretű fogásba.
Ha már így felhoztam, akkor kezdjük a köretekkel! A feketegyökér bizony egy itthon relatíve elfeledett növény, de hogy mennyire finom a belőle készült ropogós chips, azt magam sem gondoltam volna - vigyétek a krumplit, új király született! Ugyanennyire jó volt a káposztasaláta helyi megfelelője, ami jelen esetben karalábéból készült, egy kis mogyoróval - ez is egy frissítő, iránymutató verzió.
Bár a hely definiáltan nem akar burgerező lenni, azért innen sem maradhatott le ez a klasszikus, mely rögtön két formában is érkezett. A zsömle az A Table-ból jön, egy kellemes ízvilágú, nagyon könnyed darab, valahol a sós és az édes ízvilág határmezsgyéjén mozogva. A marhaburger húsa számomra tökéletesen volt sütve, és az ízekben sem lehetett rá panasz. Ebben a verzióba került egy kevés lyoni hagyma, valamint sajt és pancetta is az elmaradhatatlan zöldségek mellé.
A másik darab lelke egy kacsahúspogácsa volt, rajta pedig egy szimpatikus darab pihent, ugyanennek az állatnak a májából, ami mindig egy jó dolog. Amiről még érdemes beszélni ezen konstrukciónál, az nem más, mint a kicsit közel-keleties fűszerezésű paradicsomlekvár, ami szintén nagyott dobott a dolgokon.
Ezután jött egy hot-dog, de ez sem a klasszikus kivitelben, Toulouse kódnévvel. A kifli nagyon jó kis ropogós péksütemény, benne pedig egy sertéskolbász, nem paprikásan, a megszokottnál izgalmasabb fűszerezéssel. Mindemellé karamellizált hagyma, házi sajtkrém, és pirított mogyoró gondoskodott a tökéletesen kivitelezett gasztronómiai talpalávalóról.
Legvégül pedig jött a hely legdurvább dobása, a buttermilk fried chicken, azaz magyarul az íróban (nem bennem) pácolt csirke. Na ez az a kaja, amiért bárhonnan érdemes ide eljönni. A hús benne csirkecombfilé, ami a pácolás után forró olajban kerül kisütésre, és ezáltal nyer egy olyan külsőt, ami a képeken is látszik. A roppanóssági faktor az egekben, a fűszeres bunda ízvilága pedig egyenesen Kentuckyba repít el minket.
Köretnek hozzá többször sült burgonya, valamint fokhagymás tejföl az ajánlott tétel, a így leírt tunkolással pedig végképp úgy érezhetjük, hogy hazaértünk.
A főéetelek 1400-tól 3800-ig tartanak, de ez utóbbi már a rib eye steak, a burgerek meg a street food ételek pedig 1000-1500 körül vannak. A Bridges mind koncepciójában, mint ételeiben érdemes lesz a figyelemre - és persze az étvágyunkra.
Elérhetőség: https://www.facebook.com/BridgesFoodBar
Cím: 1082, Üllői út 52/b
