Amint azt már megszokhattuk, minden ősszel új étlap szokott jönni a Kandallóban, jobbnál-jobb ízekkel. Idén sem lesz ez másképp, és azt kell mondjam, talán az egyik legerősebb menüt rakták össze a srácok idáig.
A konyhát még mindig Környei Ernő vezényli, és szépen látszik az az irányvonal, amelyen haladnak. A megújult étlap is olyan 20 tétel körül mozog, teljesítve ezáltal a gasztropub kitétel egyik részét, mert ugye a másik, kézműves sörös vonal is töretlenül muzsikál. Ráadásul, ha ez nem lenne elég, a felsőkategóriás viszki-kínálat is kibővült, így ennek a szellemében foglalt helyet asztaltársaságunknál Caol Ila, Glenmorangie, Oban, és Jack Single Barrel is. Különböző lepárlóvidékek, különböző ízek, illatok aromák – nem viszkis (rabló) blog vagyok, kóstoljátok meg szépen őket, egyikben sem fogtok csalódni.
Miután legurult az első itóka, jöhetett is a Paraszttál, ami tökéletes kezdése volt az estének. Házi libazsírral, kolozsvári szalonnával, szarvas és sima kolbásszal, sajtokkal, szlovén Kras sonkával, padlizsánkrémmel, és friss zöldségekkel kápráztatott el minket; mellé pedig friss ciabatta érkezett. Én már csak ezzel el tudtam volna képzelni egy vacsit, de jelen esetben ez még csak a beharangozó volt.
Innentől átnyergeltünk a burgerekre, rögtön háromra. Az egyik volt a classic, amiről nem is mesélnék sokat, úgyis mindenki ismeri, leszámítva azt, hogy innentől kerül umami (azaz ötödik íz) ketchup is bele. Ez egy nagyon kellemes, kerek ízvilágú szósz lett, amely nagyon jól passzol a hús karakteréhez.
A második versenyző a Kentucky lett, melyet már ismerhettünk a Hellmann’s burgerbajnokságból is. Ennek ugye a lelke a még mindig bazijó húspogácsa mellett a házi Kentucky szósz, a rántott hagymakarika, valamint a grill tarja.
Harmadszor pedig jött a helyi dupla, Big Smoky néven. Na, ebben már 36 dkg husi pihen, továbbá cheddar, bacon, és a névadó füstös majonéz kápráztatja el a nagyétkű nagyérdeműt.
Amit még nem mondtam, hogy a burgerek természetesen nem csak úgy, magukban jönnek: házi steak burgonya, káposztasali, és fokhagymás tejföl a kísérő. Ezekben nem igazán volt változás, de nem is kell, mert úgy jó mind, ahogy van.
Miután túlvoltunk az előételeken, jöhetett a nagyágyú: riiiibs. Egy oldalas, fél kg súly, őrületes kinézet. Ja igen, és nem sertés, hanem marha. Aki dolgozott már ezzel a hússal, az tudja, hogy sokkal nehezebb, mint sertés, mivel tömörebb, zsírosabb darab, így az elkészítése is skillesebb, mint röfögős társáé.
Ez a darab itt két napig készül: az előkészítés után egy szárazpácba burkolózik, majd lassan készre sül, így lesz a külseje ropogós (a la bark) a belseje pedig csontról lehuppanóan omlós. Az ízvilág zseniális, a kéreg ropog, a belseje omlik, a zsír is jelen van – egészen egyszerűen ehhez még köret sem kell, csak magában be kell falni, aztán nagyon elégedetten szuszogva ülni a helyünkön.
Egészen addig tudunk nyugodtan ülni, míg meg nem jön a desszert, ami a klasszik sajttorta egy brutálisan felszintezett változata. Ez lehetne a hely all-time signature desszertje, el is mondom miért. Az alap ugye a sajttorta, banánnan és Oreoval megtuningolva, banános krémmel, és csokiforgáccsal. Amit idáig gondoltál, azt felejtsd el, lépj kettőt hátra, és gondold újra, mert ez a desszert bármilyen menő cukrászdának a díszére válna – kinézetben sem rossz, de ízre gyilkosan jó.
Az árak a minőségnek és a mennyiségnek felelnek meg: a burgerek 1890-től 3290-ig tartanak (ez utóbbi már a dupla, és mind körettel), a desszert pedig 990. Ilyen ízekkel a Kandalló a mostani évadban is nagyon frankó választás tud majd lenni – szívemből ajánlom mindenkinek.
