Burger Blog

Vendégpost: The Freen Burger – Taichung, Tajvan

2015. október 21. Mr. Burger

Kezdésnek szeretném leszögezni, hogy nem elsősorban hamburgerezni indultam Tajvanra, viszont már a taoyuan-i repülőtéren is komoly kihívást jelentett számomra, hogy a meglepően széles hamburgerkínálatból melyiket próbáljam ki elsőnek. Tényleg váratlanul ért, hogy Japánhoz és Dél-Koreához hasonlóan mennyire népszerűek a különböző, nem tengeri herkentyűket tartalmazó hamburgerek, de még inkább meglepett, hogy egy viszonylag importkényszeres alapanyagokat tartalmazó étel mennyire nem drága, még magyar viszonylatban sem. Mostani írásom előtt így már több burgeres helyet kipróbáltam Tajvanon, azonban csak most szántam rá magam, hogy némi képes illusztrációval is szavakba öntsem egy igen közkedvelt büfélánc, a „The Freen Burger” (tajvaniul: 樂檸漢堡 ) két műremekéről alkotott véleményem.

1.jpg

Az ősznek ezen szakaszában Tajvanon még mindig rekkenő forróság tombol, melyhez időnként kegyetlenül magas páratartalom is társul, így az ember szívesen tér be egy-egy szimpatikus evő- / ivóhelyre, hogy a hőségben megfáradt testét kicsit felfrissítse. A számos helyi, nyugati szemnek talán bizzarnak tűnő ételköltemény között pár, barátságosabb táplálékot kínáló stand is feltűnik, így például a „The Freen Burger” üde, zöld arculata is, az egyik taichung-i pláza étteremszintjén. Kedd délután lévén, várakozás nélkül kaphattuk kezeink közé a menüt, melyet végigbogarászva egy mogyoróvajjal és egy gombával dúsított burger mellett döntöttünk, melynek ára tartalmaz egy adag krumplit is.

Meglepő módon az étlap semmilyen „szokatlan” fogást sem kínált, így a hagyományosnak mondható marhahús, sajt, bacon, növények, ketchup, mustár alapkombináció állóvizét az említett mogyoróvaj, a gomba, a wasabi (japán vízitorma) és hasonló nyalánkságok zavarják fel. Rendelésünk leadását követően jött egy apró meglepetés, miszerint minden vendég, aki rövidnadrágot visel, az 5% kedvezményben részesül a rendelés teljes összegéből.

2.jpg

Először nem volt teljesen világos ez az üzletpolitika, hiszen egy olyan országban, ahol az év 8 hónapjában 20 fok feletti a napi átlaghőmérséklet, valószínűleg elég sok vevő megkaphatja ezt a kedvezményt, ám az étterem blogján található kérdezz-felelek részből megtudtuk, hogy az étterem alapítója fontosnak tartja, hogy az emberek laza öltözetben, sietség nélkül fogyasszák el az ételeiket. A leírások alapján ebből alakult ki a domináns zöld színvilág is, mely nyugtatóan hat a vendégekre, úgyhogy a „The Freen Burger” tényleg minden téren igyekszik kellemes környezetet teremteni az éhes közönségnek.

Kiderítettük továbbá, hogy a húspogácsa kizárólag színhúsból készül, melyet Új-Zélandról és Ausztráliából importálnak, míg a bucit helyben készítik el, részben szintén ausztrál alapanyagokból, míg a zöldségeket és a szószokat pedig az adott étterem közvetlen közelében található gazdáktól szerzik be. Aki esetleg van elég bátor / rendelkezik Google fordítóval / tud mandarinul, az, az étterem oldalán lévő blogon is tudakozódhat. Egy szimpatikus asztal elfoglalását követően, kulturált helyhez méltóan nem a pult mögül kiordítva hozzák tudomásunkra, hogy elkészült a rendelésünk, hanem a blokk átvételekor kapott csipogóval, mely szerencsére egyre elterjedtebb, így a több evőhelyet is egyesítő létesítmények zajszintje az utóbbi években drasztikusan csökkent. Ennyit a külcsínyről, jöjjön inkább a lényeg, a baconos sajtburger marhahús pogácsával és mogyoróvajjal illetve gombával.

3.jpg

Rendeléskor választhatunk 12 illetve 16 centiméter átmérőjű bucit, ám a kiállított mintapéldányokat látva elegendőnek tartottam a kisebbik verzió tesztelését. Ez a méret pont belefér annak a kezébe, akit kicsivel nagyobb lapátokkal áldott meg a sors, ám például a társaságomban lévő, viszonylag apróbb kezű hölgyet komolyan megizzasztotta a hamburger evési pozícióban tartása. A burgerbe harapva először a mogyoróvaj kicsit édeskésebb ízére lehetünk figyelmesek, melyet követ a remekül ízesített és átsütött, zamatos marhahús és zöldségek. A helyileg készített bucin valóban érződik, hogy friss, egyáltalán nem érezhető, hogy akár órákat is állt volna a felhasználás előtt. Ugyanez igaz a zöldségekre is, bár függetlenül attól, hogy a kisebb forgalom ellenére előttünk karikázták fel a paradicsomot és az uborkát, nagyobb vendégtömeg esetén ez nem biztos, hogy tartható. A burgerekben egyenletes hús és a zöldségek elosztása, sehol nem éreztem, hogy csak húst vagy csak bucit ennék, ráadásul a burger szélébe tűzött hurkapálcika az étel szétesését is kiválóan megakadályozta.

4.jpg

A hamburger különlegességét adó extra adalék is valóban érdemi mennyiségű mogyoróvajat jelentett, nem csak a burger közepére csöppentett valamit kell elképzelnünk. Bár a burger az intenzívebb fűszerezéshez szokott magyar szájnak elsőre kevésbé tűnhet ízletesnek, az első néhány falat után remekül összeérnek az ízek, melyhez remekül dukál a mogyoróvaj enyhe aromája is. Hasonló mondható el a gombás variánsról is, a burgerben található minőségi csiperke pácolása a gomba ízével együtt kifejezetten karakteres ízvilágot kölcsönzött a hamburgernek.

5.jpg

A mellékelt hasábburgonya is finomra sikeredett, bár érezhetően túl forró olajban sütötték ki őket, így a külső rész némileg túl ropogósra sikeredett a burgonya belsejéhez képest. Ez utóbbi nem feltétlen negatívum, hiszen biztos akad, aki így szereti, én azonban személy szerint a „mekis” sütési technikából adódó, puhább krumpliért vagyok oda jobban. Ételeinkhez rendeltünk még egy nagy, fél literes kólát illetve egy mangó-juice-t is, mely utóbbi szintén frissen, helyben készül. (Illetve pl. aki limonádét szeretne inni, az a lime-ot is kiválaszthatja magának a pultból.). Maga a ceh sem bizonyult egyébként túl borsosra, függetlenül a bevezetőben említett drágító tényezők ellenére.

6.jpg

A burgerek egyenként 149 tajvani dollárba, vagyis nagyjából 1300 forintba kerültek, a végösszeg pedig az 5%-os kedvezménnyel együtt 319 dollárnál állt meg, mely egy 2700 forintos terhelést jelentett a magyar bankkártyámon. Összességében elmondható, hogy a hely nem kíván semmi rendkívülit alkotni, csupán a hamburgerezés élményét szeretné elmozdítani az egészségtelen vagy a „junk-food” kategória felől, egy ugyanolyan laktató, ámde gondosabban összeválogatott alapanyagokat tartalmazó étkezés felé. (A fentebb található kérdezz-felelek oldalon egyébként arra is felhívják a figyelmet, hogy inkább gyümölcslevet fogyasszunk a kóla vagy más hasonló üdítő helyett.)

(Adler Gyuri írását olvashattátok)

A bejegyzés trackback címe:

https://burger.blog.hu/api/trackback/id/tr327916540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

György Adler 2015.10.21. 16:38:23

Remélem a MagicBurgerben eszünk hamarosan valami hasonló diabetikus burgert ... :)
süti beállítások módosítása