Köszönjük a vendégpostot Hauschel Tominak, a Player magazin írójának! Arigatō! 

Ha már Japánban jártunk, végigettük hónapok alatt a burgerkínálat javát. Európai szájak, szevasztok, csak ritkán lesztek boldogok!

Burger King: Kuro Diamond

Minden idők hamburgerneve. Randi előtt egyél kúróburgert. A Burger King híres fekete burgerét teszteltük, ami ugye azért híres, mert fekete. Nem azért, mert valami exkluzív húsminőséget, vagy extrémen körültekintő alapanyag-választást jelent, hanem egy fekete bucit. Ebben a fekete buciba egy teljesen jellegtelen, de ettől még kellemes BK-hambi foglal helyet, a depesesek legnagyobb örömére fekete sajttal megáldva, fekete zsemlében, fekete városban, utána fekete országot álmodsz, mint Babits Mihály.

A burger tényleg bizarr, de akarod. Annyira, hogy a Burger King mellett a Meki is elkezdte árulni kint speckó black burgerét, ami szintén nem ígért túl sokat, feketeséget, de azt nagyon. A bucit ugyebár tintahal tintával színezték, ez az ízén mit sem változtat, az állagán viszont nagyon is sokat. Olyan, mintha szivacsba harapnál. Irreálisan puha, irreálisan szivacsos, de nem élvezhetetlen. Benne a fekete sajt optikailag mintegy játszik könnyedséggel veri át az agyat, mert akarva-akaratlanul is előhúz az agyad mélyéből valami furcsa, égett ízt, ami isten bizony lehetetlen, hacsak a srácok nem úgy oldották meg a feladatot a konyhában, hogy a kelleténél mondjuk fél órával tovább tartották a cuccot a sütőben.

Minden, ami a Kuro Diamondban van, abszolút izgalommentes. Marhahúspogácsa, majonéz, paradicsom, saláta, hagyma, fekete sajt, fekete buci, fekete ország. Tulajdonképpen semmiféle funkciónak nem felel meg a szendvics, hiszen utána jön a jó öreg „mákhatás”, azaz a fogad úgy fog kinézni, mintha bepasszíroztál volna magadba egy kiló mákostésztát. Poénnak jó, de nem kell rendszert csinálni ebből a fekete burgerezésből, mert ez nagyjából a lakossági burgerkészítés Transformerse. Látványos, szórakoztató, de semmi értelme sincs.

Burger King: Teriyaki Whopper

A Teriyaki Whopper pedig így leírva remekül hangzik, képen gusztusos, Michael Douglas viszont ezúttal nem az optikai különbségeket kérné számon egy fegyverrel a kezében, ha ne adj’ isten betévedne. Ahogy Joey mondaná, teriyaki szósz jó, whopper jó, szóval mi baj történhet?

Elég sok. A Burger King legnépszerűbb szendvicsének szezonjellegű kiadása ugyanis nem más, mint egy Western Whopper. Ami nem baj. A Western Whopper szerintem bőven az egyik legjobb vétel az állandóak közül, kár, hogy a kép egy picit mást ígért. Salátát, majonézt, ami bele is pakolódik a jól ismert buciba, de tulajdonképpen elenyésző mennyiségben, a hagyma uralkodik, és a teriyaki szósz, ami ugyebár édes, de annyira, hogy a szendvics felénél fullasztani is kezd. Nem kicsit.

Ha kólát kértél hozzá, hát megszívtad, ha Fantát, még inkább, ilyen mennyiségű édességbombát csak edzett szervezetek vigyenek be magukba, és mindez egy nem desszertnek szánt hamburgerben érkezik. Hát kösz! De legalább nem akarsz már utána enni csokit. A teriyaki szósz indokolatlan mennyiségű használata még a Western Whoppert is tönkrevágja, hosszú órákon keresztül marad a szádban egy veszettül édes utóíz. Talán harmadennyi teriyaki-mannával jobban működne a dolog, mert igazából minden összetevő elbírna egy apró édesítést, ennyi azonban még egy Csillámpóninak is megülné a gyomrát. Kár érte. Itthon nem működne, de ami vicces, odakint időszakosan elő-előkerülget ez a Whopper-fajta, az állandó kínálatnak viszont nem képezi részét.

Mos Burger: Mos Burger

A japánok egyik nemzeti hamburgerezőjéről már messziről is lehetett hallani, hogy a tisztesnél egy fokkal jobb iparos munkával gurít, de akkor még nem sejtettem, hogy miben rejlik a japán nemzeti hamburger igaz valója. Japán ugyanis valamiért imádja, ha a hamburgereibe paradicsomszószt és annyi hagymát pakol, amennyitől már az esti randid egy kilométerről hátast dobna.

A Mos Burgerben nincs semmi igazán izgalmas, egy átlag Meki-szendvics méretével vetekszik, benne az átlagnál egy hajszálnyival jobb húspogácsa, paradicsomkarika és annyi nyers, apróra vágott vöröshagyma szerepel, hogy arra szó nélkül pattintanának közepes mennyiségű húst és készítenének pörköltöt itthon. De ez még semmi.

A Mos Burger ugyanis valami gyilkos oknál fogva fűszeres paradicsomszószt is tartalmaz, mégpedig eléggé masszív mennyiségben. Magyarul egy húsmentes, hagymát meg sem dinsztelt bolognai szósszal megspékelt natúr hambiról van szó, amit a japánok imádnak. Annyira, hogy a szintén japán nemzeti burgerező, a Freshness Burger is szinte csontra ugyanezt kínálja a saját signature-burgereként. Nem rossz, talán több próbálkozás után megszokná az ember, de ha van választási lehetőség, akkor lehet, hogy nem ezt harapnánk nagytételben.

Wendy’s: Wasabi Avocado Burger

Hanem a Wendy’s tipikusan Japánnak szánt hamburgerét. A Wendy’s oktogoni bezárása a harmincas korosztály Trianonja. Mindenki fájóan emlékszik rá, és szinte könnyek között követeli vissza a chilis babot és a sajtburgert. Én nem csak hogy a régi állapotok visszaállítását követelem, hanem a Wasabi Avocado Burgert is.

Mert az valami csoda. A Wendy’s Japánba való visszatérésekor alkotta meg ezt a burgert néhány másik társával együtt, és olyan gyönyörű egyensúlyt teremtett benne, amit tulajdonképpen bármilyen más hozzávaló megbontana már. Egy remek marhahúspogácsa, kicsit édeskésebb buci, paradicsomkarikák, saláta, egyáltalán nem tolakodó mennyiségű lilahagyma, és wasabival megkevert avokádókrém elegye adódik össze benne, kvázi tökéletes módon.

A wasabi pont érződik, kicsit csíp, de csak kedves adalék a képlethez, amolyan zöldet a zölddel-ötlet lehetett, de remekül összeadódnak, az hótziher. Olyat alkotott a Wendy’s ezzel a burgerrel, ami bőven kiemelkedik a gyorséttermi brutalitások közül, érezni rajta a törődést, érezni a minőséget, szóval ha ne adj’ isten Tokióban járunk, és feltétlenül burgerezni akarunk, akkor ez a legjobb választás. Az otthoni elkészítése is melegen ajánlott.

Az igazi japán burger

A japánok imádják a burgereket. Csak éppen zsemle nélkül. Ha mondjuk bemész egy nagyobb japán hipermarketbe, ott sem találsz hamburgerzsemlét, bár olyan szinten amerikanizálódik a kínálat újabban, hogy lehet, mire leírom ezeket a sorokat, már akciós is a buci a japánische CBA-ban. Elég sok étterem kínál burgereket, mindenféle verzióban, de abban biztos lehetsz, hogy normál esetben nem jár hozzá buci.

Hanem mondjuk rizs. Ami bármennyire is furcsán hangzik, nem rossz. Csak mert a japánok inkább a hús minőségére játszanak, tésztát viszonylag keveset fogyasztanak, így fogják az hozzávalókat, tányérra teszik valamilyen fincsi szósszal, esetleg krumplival, de hát az Japánban nagy kincs. Mivel nem esznek krumplit. Horror áron találsz a boltokban is.

A hagyományos japán burger a húsról szól. És ez valahol szép. Egy darab hús, szósszal, különböző kiegészítőkkel. De hát nem a húsról kellene szólnia minden hambinak? Hát bizony, hogy de. A probléma csak az, hogy a boltok is árulnak ilyen „hamburger húsokat”, nagyjából 250 forintnak megfelelő yen/db-ért, ami már eleve egy barnás, egyébként finom, de nagyon lakossági szószban úszik. Ki lehet fogni persze jobb japán burgereket éttermekben, de készüljünk fel a zsemlétlenségre, ami őszintén szólva nem is nagy baj. Ha jó a hús, akkor nincs baj. És általában nincs baj.