Nem is olyan régen Isztambulban jártunk, és őszinte meglepetéssel vettem észre, hogy az Istiklalon sétálva, egyszercsak belefutottunk egy Shake Shackbe, és mellette pedig egy Fatburgerbe. Értitek? Isztambulban. Őrület.

Mivel a másodikat Tommy már tesztelte anno, így maradt az első, egy remek Boszpor Boszpor túráról visszatérve. Hogy mindeközben miért gyülekeztek hanggránátos, géppisztolyos, és barikádtörő vizágyús rendőrök seregei arrafelé, arra, noha van egy jó válaszom, azt nem most fogjátok megkapni.

A Shake Shack egy New Yorkban, 2004-ben alapított gyorsétteremlánc (valójában 2001-ben indult utcai árusként), ami azért külön vicces, mert ma több éttermük van a Közel-Keleten, mint a Nagy Almában. Isztambulban pl. konkrétan négy.

Az étterem maga kétszintes, de lent jószerivel csak rendelni tudunk. Az étlap nem túl bő, van pár burger, sült krumpli, corn dog, hot-dog, shake, és desszert, amiből a custard nevűt (tejsodó/vaníliakrém, fagyasztva) végül nem kóstoltam meg, de ezt írjuk annak a számlájára, hogy aznap egy öt lázcsillapítós napom volt az előző nap akvirált napszúrásom folyományaként.

Ahogy az a kiíráson is látszik, minden Angus marhából készül, frissen darálva, és ha nem kéred máshogy mediumra sütve. Ez utóbbira még visszatérünk, de addig is kikértem a signature Shack Burgert, és mellé egy Cheese Friest. Kaptam mellé egy sorszámmal ellátott sokkolót is, ami gondoskodott arról, hogy ha kész a kaja, minden módon tudjak erről, a számot is kiírták, csipogott, rezgett, szóval kimaxolták a sztorit.

Túl sokat nem is kellett rá várni, megjött a kaja, külön kirakva a szószok, amit csak szeretnénk, ez nem Csórisztán, hogy külön kelljen venni hozzá. A felső szint tágas és üres is volt, szóval ott csaptuk le a seggünket, hogy a kokorec meg az iskender kebab után végre valami eredeti törökkel is megtömjük a fejünket.

A legendás mirelit csavaros sült krumpliért amúgy anno Amerikában reklamáltak, és ezt meghallgatva, lokációnként le is cserélték házi vágásúra, akkor meg azért reklamáltak. Az én véleményem az, hogy ez bizony piszok jó, rajta a proprietary sajtszósszal meg végképp überkirály, jó vastag ízélményt ad, simán el tudnám eszegetni bármikor.

A burgerről már elég kettős a véleményem, el is mondom miért. Elsőre látszik, hogy pofátlanul kicsi, kábé egy itthoni gyorskajás sajtburgerhez tudnám hasonlítani, annál max egy kicsivel nagyobb. A zsömléje egy gőzölve melegített, puha buci, óvatos pirítással, de ez mondjuk itt rendben is van.

Mondom, ami mindenkit érdekel: a hús állati jó ízű, a marha nagyon átjön, fantasztikusan finom. Csak kicsi. A korábban említett mediumságot meg döntsétek el ti, mennyire van meg a fénykép alapján.

Volt még egy jó kis ráolvasztott sajt, paradicsom, saláta, valamint speckó szósz a szendvicsben, és ennyi. És kicsi volt, még mindig. Kábé olyan lassan ettem, mint Jefferson D'Arcy a vacsoráját, amikor nem akart Marcyval a hálószobába menni, hogy legalább tartson valameddig. Gyász.

A Sráczok kértek üdítőt is, semmi extra, max annyi, hogy itt is televágják jéggel, micsoda trükk.

Egy kellemetlenség van, amellé, hogy nem a legnagyobb szendókat kaptuk, mégpedig az, hogy még drága is. Én a fentebbiekért 26 török lírát fizettem, ami átszámolva 2700 forint környékén van. És bizony én még azt hittem, hogy én vagyok a gazdag nyugati itt, de a Shake Shack kifogott rajtam, és megmutatta, hogy nem csak otthon lehet drágán kajálni. Ettől még baromi jó volt, és tudom ajánlani mindenkinek, főként, hogy ha nem figyeltek oda, a kebabosnál is simán átbasznak a hülye kis salátáikkal.

Elérhetőség: https://www.facebook.com/ShakeShackTurkiye