Sokszor megy az okoskodás, hogy mikor-hol-kivel vagyok jóban, hol-mit kapok, és társai. Nos, ezúttal már az elején elmondom, hogy a W35 kulináris lángelméjével Danival bizony már korábban összebarátkoztam, sőt még szoktunk együtt sörözni is néha. Akinek ez nem tetszik, most kapcsolja ki, viszont ha velem tartotok, egy olyan dekadens burgert mutatok a hétből, hogy be fogtok halni.

Nem elég, hogy a Klauzál utcában megnyílt a Füge Udvar és az UdvarROM között a W35 street, ezután nem sokkal a kínálat is kapott egy újabb löketet, és terítékre került a halburger. Eljött az idő most arra, hogy elmeséljem mi is zajlik azután, hogy kértek egy ilyen szendvicset.

Először is kisütésre kerül egy kevés rákszirom. Ez lényegében nem más, mint rák, tápiókaliszt és keményítő keveréke összegyúrva, kiszárítva, és chips formára vágva, majd pedig frissen elkészítve. Rákattantam.

Amíg ez történik, grill-lapra kerül a tilápia-halpogácsa, enyhén fűszerezve.

Ugyanezen idő alatt csili és fokhagyma vágódik apróra, majd egy lábosban mindez megbarátkozik a királyrákkal. Hihetetlen mi? Itt bent ki-rály-rák, odakint meg a csövesek verik össze egymást Majka vigyázó tekintete alatt.

Ha mindez megvan, jön a kosár, a ráksziromra egy kevés tzatziki, a megpirított házi zsemlére saláta, hagyma, és paradicsom kerül, rá a hal, meg egy kevés citrusos-szardellás majonéz, végül pedig a tetőre szúródik a rákocska.

A szendvics zseni, a halnak pont olyan íze van, mint amilyet mindig is szerettünk volna: se nem túl hivalkodó, se nem túl elnyomott, a rákszirom fantasztikusan ropogós és egy új ízvilágot visz az éjszakába, a görög ubisali pedig kellemesen hűsíti a hangulatot.

Mindezek után pedig, ha táncolnál egyet, irány a szemben lévő Doboz, ahol Teczár Szilárd személyesen szedi a belépőt ma este. Vagy nem.