A következő post kedves olvasónk Pozandr tollából származik, aki felkereste a Hooterst őshazájában, és ha már ott, ki is próbálta! - speed
Szeretem a hamburgereket, a Burger blogot pedig már a kezdetek óta olvasom. Magyarországon tavaly augusztusban nyitott az első Hooters, amely leginkább arról híres, hogy csak nagymellű, formás, fiatal lányok lehetnek csak pincérnők, akiknek úgy kell eladniuk magukat a betérő vendégeknek, hogy közben mégsem adják el magukat… Az 1983-ban Clearwaterben alapított étteremlánc mára több, mint két tucat országban üzemeltet helyeket, természetesen az Egyesült Államokon kívül.
Jómagam egy kis időt eltöltöttem már az USA-ban, és ha étterembe mentem, mindig kértem hamburgert az olyan helyeken, amelyek kínálták ezt a fajta ételt. Így ettem hamburgert New Yorkban az Applebeesben és a University Place nevű helyen, Bostonban a Cheescake Factoryban, Pittsburgh-ben a Chiillis-ben, Philadelphiában az Unosban, sőt, még a Karib-tengeren, egy Carnival hajón. Nagyjából megállapítottam, hogy ezeken a helyeken, bár mindegyik hamburger finom volt, és valami extra mindegyikben volt, a húsok általában az én ízlésemnek egy kicsit túl szárazak voltak, a bacon-t pedig a legtöbb helyen rendre túl keményre sütötték…
Most hét végén testvéremmel Connecticut-ba mentünk, ahol egy Milford nevű kisebb városban tértünk be a helyi Hooters-ba, amely egy tipikus sportbár hangulatát keltette. Hosszú bárpult, a bárpult felett hatalmas LCD televíziók, amelyeken amerikai foci, közismertebb nevén NFL mérkőzések mentek. Ez látszik a képeken is. Boxok, asztalok, vegyes közönség: voltak családok kisgyerekekkel, fiatalabb-idősebb férfiak, akik egy sörre ugortak be, meg azért nézzenek egy kis focit. És persze fiatalabb nők, mellettünk például két 23-25 év közötti lány ült, koktéloztak, és szintén focit néztek.
Asztalt szinte azonnal kaptunk, annak ellenére, hogy igen jól meg volt telve a hely… Kb. két perc várakozás után meg is érkezett a pincérnőnk egy, maximum 21-22 éves, barnahajú, szép mosolyú szépség. Rögtön kértünk két üdítőt, egy Sprite-ot, és egy Pepsit, melyet egy perc múlva már ittunk is. Az étlap (erről sajnos teljes fotót nem készítettem) tradícionális amerikai ételeket tartalmazott. Például a híres Hooters chililevest, vagy éppen új-angol módra készített ráklevest, salátákat, szendvicseket, tengeri kajákat, csirke-ételeket, és természetesen hamburgereket. Testvérem egy fish ’n chipset kért, én egy „build your own burgert”, melybe grillezett gombát, bacont, kéksajtot, amerikai provolonet, paradicsomot, hagymát, salátát és uborkát kértem. A pincérnőnk, Loraine, aki éppen nem a narancssárga, fehér ruha-összeállítást viselte, hanem a feketét, rákérdezett, hogyan szeretném a húst. „Well done’” – feleltem én. Nem kellett egy órát várnom a hamburgeremre, kb. 10-15 perc után megkaptam. Ezt. Jól látjátok.
Nem tudom, hogy a Liszt Ferenc téri Hooters-ban a „More than a mouthful burger” még mindig ugyanúgy néz-e ki, mint tavaly, amit lefényképeztetek, de a kettő között ég és föld a különbség, pedig a burger ugyanaz, csak kértem bele két plusz sajtot, és két extrát (gomba, bacon). Nos, ki kell jelentenem kerek perec, hogy ez volt a legjobb hamburger, amit valaha Amerikában ettem. Annak ellenére, hogy a húst teljesen átsütve kértem, nagyon kellemesen szaftos és ízletes maradt. A hús (Angus marha) tökéletesen darált volt, egyetlen falatban sem volt semmilyen oda nem illő rész… A kéksajt, a grillezett gomba, és a bacon pedig igazán remekké tette az egész koncepciót. A mellé adott krumpli pedig akkora adag volt, hogy meg sem tudtam enni az egészet.
Testvérem rántott hala hasonló mennyiségű volt, négy szelet hatalmas aranysárgára sütött alaszkai tőkehalat, csavaros krumplit, és tartármártást kapott, egy teljes, de félbevágott citrommal. Neki is ízlett, de a hal nem volt eléggé fűszerezve, ez egyébként általános jelenség mindenhol. Desszertnek kértünk két szelet tortát, egy sajttortát, és egy mogyoróvajas, tejszínes tortát. Az italok utántöltése természetesen ingyenes volt (ahogy az összes más étteremláncban is), de az igazi amerikai sörmárkák három dollárba kerültek, míg kettőért utántöltötték. 20 dollárért azonban lehetett kapni majdnem dupla zsiráfot. Kedden és csütörtökön pedig „all you can eat” nap van, amikor is 11 dollárért annyi csontnélküli csirkeszárnyat ehet meg az ember, amennyit akar.
Összességében remekül éreztük magunkat a Hootersban. Az ételek finomak voltak, a hamburger kitűnő volt, és nem is fizettünk sokat, hiszen borravalóval együtt 48 dollárt hagytunk ott (ez összesen 9600 forint). A lányok kedvesek, csinosak voltak, így az Egyesült Államokbeli Hooters élményem teljes mértékben pozitív volt. Ahogy az étlap elején is írták a lánc történeténél, bármit lehet kérni a lányoktól, de csak ésszerű határokon belül…
