Új építésű lakóház, körülötte mezőség, tizenegyedik kerület. Szombat délután két óra van, én pedig beállok a szemmel láthatóan sosem fogyó sorba, és ezen még az sem segít, hogy bentről Ádám volt osztálytársam integet vidáman egy dupla magyar szürkemarha mellett. Some kind of Magic.

Két szendvicset jöttem kipróbálni, ezek közül az egyik a Philly Cheese Steak, egy igazi amerikai klasszikus. Már maga a leírás is sokat ígér: 150 gramm vékonyra vágott marharostélyos, mindez Provolone sajttal és pirított hagymával érkezik egy szép nagy bagettben, 1950 forintért.

Philadelphia gyöngye elképesztően finom. Először a sütőlapon készült hagymával fogunk találkozni (nem, ez nem az Ikeás cucc), és alatta pedig elszabadul a gyönyör: a fűszeres-borsos marhaszeletek összeolvadva a ragacsos-nyúlós sajttal egészen egyszerűen hihetetlenül ízletes, annyira finom, hogy a ropogós bagett, bár magában is nagyon jó, de csak keretet tud adni a szendvicsnek. Arról már nem is beszélve, hogy valami elképesztően laktató, és az ízorgia egészen az utolsó falatig eltart a szánkban.

A Po' Boy egy itthon talán ismeretlenebb szendvics, éppen ezért is örültem meg nagyon, amikor megláttam az étlapon feltűnni.

Ez a louisianai sub nem más, mint a már fentebb említett friss bagett megtöltve rántott garnélával, legjobb barátjával, a koktélszósszal, valamint salátával és paradicsommal. A neve a francia pourboire szóból érkezik, amit magyarul talán jattolásnak tudnánk fordítani, a szó borravaló értelmében; de egy másik helyi legenda szerint a 'poor boy'-ból jön. Egy biztos, 1450 forintért ti is megkóstolhatjátok.

A garnéla a fő szám ebben a szendvicsben, és mint olyan, viszi is a prímet, sokkal jobb, mint amilyet általában rántott rák címen kapunk, megvan kicsit benne a tengeri érzet, és tényleg nagyon jól passzol a szósszal. A zöldségek korrektek, de ez, a PCSS-el szemben jóval hidegebb érzetet nyújt, szemben a másikkal, amit akár meleg ebédnek is el tudok képzelni. Nem is annyira laktató, de elfogyasztása után elégedetten húztam be egy pipát a gasztronómiai bakancslistámra.

Köretnek, mint mindig, most is kötelező a zseniális házi rántott hagymakarika, hozzá fokhagymás majonézzel. Tuti tipp, én pedig teli hassal mentem haza - Amerika ismét kicsit közelebb jött.