Mostanában történt pár post, melyek az erősen szponzorált kategóriába esnek, de valahogy hiba csúszhatott a rendszerbe. Hogyhogy nem kérték fel a Burgerpápát? Ki érti ezt?! Magamra kanyarítottam hát a cölibátusomat*, és álruhában betértem az egyik üzletbe. Burgerért jöttem.

Három burger adta a szortimentet, név szerint a Chickenburger (266g), a Cheeseburger (250g), és a Zöldség Burger (266g). Eredetileg videótesztet akartam, de utólag nézve ez nem is baj, hogy elmaradt, elvégre a pofánhányt kamera sosem szép látvány. Minden dobozban két szendvics érkezik, örömteli látni, hogy ők is osztják az “egyedül enni nem jó” meglátásomat (avagy szúrjál ki a haveroddal is).

Mindhárom burgerhez mellékelnek egy használati utasítást is, persze itt nem kell nagydologra gondolni (“that comes later”), csupán annyi, hogy mennyi ideig melegítsük a mikróban. A zöldségburgerrel kezdtük az ismerkedést, elvégre a démonidézést sem úgy indítjuk, hogy rögtön ó-latin liturgiákat kezdünk kántálni, hanem először felrajzoljuk a védőköröket. Mindhárom tételnél a referencia-melegítést alkalmaztuk (45-60 sec), erre külön később nem fogunk kitérni.

A zöldségburgerben a pogácsa fő részét répa és paprika alkotja, ízvilágra pedig a leveszöldség idéződik fel a lelki szemeink előtt. A zsömlében nincs más, csak ez, de kapunk hozzá egy Gourmet-szószt is, ami a parasztmajonéz másik neve, főbb összetevői pedig olaj, víz, tejszín, joghurt és xantán-gumi. Sokkal nem dobta fel a szendvicset, annyi szent.

Következőnek érkezett a Cheeseburger, mely már a leírásban meghazudtolta önmagát, miszerint: “sült fasírozott szelet, szezámmagos zsemlében, ömlesztett sajttal”. A fasírozott főbb tartalma sertés és marhahús volt 83%-ban, rajta pedig a sajt 45%-os zsírtartalommal érkezett. Ehhez szószt nem kaptunk, rohadjunk meg a sajttunkkal. Nos, há már szóba hoztam, ennek az összetevőnek kb. semmi íze sem volt, maximum látványra nyújtott pluszt. A hús úgyszintén elég rettenetes, a házi vagdaltra emlékeztető ízzel, szerencsére klasszik-büfés dögszaga nem volt, így nagyon erős voltam, és megettem.

A Chickenburger húsrésze 33-33%-ban tartalmazott darált mellet és combot, tojás nélkül panírozva. Itt újra visszatért az urizálás, és ehhez is kaptunk Gourmet-szószt. A húspogácsa pontosan és tökéletesen az a fajta volt, amelyért gyermekkorunkban könyörögtünk édesanyánknak, hogy ne ezt vegye a boltban, hiába olcsóbb kétszáz forinttal kilója, mert darálékból készül, és ocsmány íze van. Ezen már a szósz sem segített sokat. A zsömle mindhárom esetben a legócskább bolti sorozattermék, puha, nyámmogós, szörnyű.

Mindhárom duplaburger 599 forintba kerül, és talán már a fentebbi tesztből is kiderül, azzal is jobban jártok, ha vesztek helyette lényegében bármi mást, csak ne ezt! Komolyan, ez a három szendvics egyszerűen szörnyű, és aki ezt képes megvenni és megenni, kulináris célból, az a pokol lávaköves hamburgersütőjén fog elégni, de csak azután, hogy letöltötte az idejét a klotyón.

(X A postot nem támogatta az ALDI, de én is költöttem el már jobban a forintomat)

(*Disclaimer: a cölibátusos poént az érti, aki hallgatta a 2000-es évek elején az Est.FM-en a HRZS című műsort. Ha te nem voltál ilyen, ne kezdj el hőbörögni a kommentben - hat év egyházi gimi után hidd el, én is tudom, mi az.)