Céges kirándulás? Mehet. Féktelen dőzsölés? Na azt azért mégsem, de ettünk egy kis csirkeburgert. Marhából. Kezdesz összezavarodni? Nem csodálom.

Pangbourne-t hívhatnánk London Rózsadombjának is akár, azt az apróságot leszámítva, hogy 100 km-rel és 75 perccel arrébb esik. Mindenesetre igazán bájos angol falucskáról beszélhetünk, egy utca / az is szűk / körbe a falakon / pedig futónövény. Vacsorára a The Swan nevű delightful country inn-be tértünk be, ahol én már kerestem volna minimum Natalie Portmant, vagy legalábbis Nightfoxot, de helyette csak egy kedves fiatal pincérlányt találtam, azt is sikerült igen bunkó módon beoltani, ráadásul az első napján. Sorry for that love.

Azzal védekezem bíró úr, hogy nem direkt volt.

Először kikértük a söröket, amint azt lentebb is láthatjátok, majd a bort. Az is Otlecz ott lesz valahol. Szóval, fellow burger bloggerként mi mást is kérhettem volna, mint azt, sőt, még asztaltársaimat is megihlettem ezzel. Látjátok, a jó példa ragadós, mint a ______ (ide írjatok valamit, ha o-val, g-vel, vagy t-vel kezdődik akkor igazán gusztustalanok vagytok. Nem én, ti).

A burger rusztikusan egy deszkán érkezett, mellé házi, kicsit vastagabb vágású sült krumplival, és paradicsomos jellegű szósszal. A burger már zsemléjétől kezdve tökéletes volt, benne a hús kiváló marha, mi más, és a zöldségek sem voltak túlzásban. Paradicsom, saláta, talán még hagyma is volt, bár arra már nem emlékszem, egy szelet bacon, cheddar sajt és egy kis majonéz. Kiváló étel, remek hely, csodás társaság.

A végén még desszertként ráemeltem egy csokis-karamellpudingos-jégkrémes csodával, ami végképp betette a kaput, és azt mondtam caput.

Persze az este itt még nem ért véget, további sörök jöttek, melynek következtében elkészült a következő csodálatos kép is, fel lehet használni bárhol, természetesen forrásmegjelöléssel.

A pangbourne-i hattyú vidám hely, ha arra jártok, ne hagyjátok ki.