Egyszer és mindenkorra öntsünk tiszta vizet a pohárba, mi alapján pontozunk? Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, és arra jutottam újfent, hogy nem kell az amúgy is szétzilált országot még további pártokra bontani, sokkal inkább szolíd, atyai útbaigazítással tereljük a népet a kívánt igényességi állapot felé.

Először egy ötös számrendszerben gondolkodtam, ahol a következő kategóriák között lehet választani:

• Hely

Itt fontos értékelendő tényező a hangulatosság, a felszolgálás, és nem utolsósorban a mellékhelység. Akinek ez nem fontos egy jó szaftos burger után, azt kapja el a hascsikarás a külső Bécsi úton hazafelé.

• Hamburger

Itt minden következő összetevő 1-1 pontot ér: buci, szósz, hús, sajt, zöldség. Ha jó, megvan a pont, ha nem, nincs, nem kívánunk sokat, csak jót enni.

• Köret

Lássuk be, ez általában sült krumpli. Már ahol adnak. Ha mirelit, és rossz, az az 1, ha mirelit, de jó, az 3, onnantól fölfelé meg a kézimunka számít. Elkészítésileg természetesen.

• Tálalás

Nem mindegy, hogy miben kapod, tányéron, kosárban, tálcán, kézben. Ez az egyik, amit a legnehezebb elrontani.

• Árak:

5: 0-600 | 4: 6-1300 | 3: 1300-2000 | 2: 2000-3000 | 1: 3000+

Ez mind szép és jó, de vegyük a következőt. Elmegyünk egy baromi jó utcai hambishoz, a burger 5/5, krumpli közepes jár hozzá 3/5, A hely tök jó, de igazából csak vizuálisan szép, 3/5, a tálalás semmilyen 2/5, és belekerül 1500-ba, 3/5. Ez így összesen 16/25. Ezzel szemben, elmegyünk egy iszonyat fancy, csillivilli helyre (5/5), ahogy arannyal rajzolják körbe a burgert (5/5), ami maga szar (2/5), a köret szar 2/5, és nem is drága (4/5); azaz végül 18/25.

Reális ez? Nem. Akarok én ezért átkokat a fejemre, mert nem gondoltam át a rendszert? Kevéssé. Érdekelnek a külsőségek bárkit is? Persze. Csak ez a fontos? Ugyan már.

Hosszú éjszakák után végre Kaszásdűlőre jutottam, és ha már ott voltam, akkor a pontrendszernek mennie kellett, ebben a formában legalábbis. Belénk ivódott dolog, hogy mindent osztályozni kell - hát a nagy húspogácsát. A Burger Blog bátran mer szakítani a hagyományokkal, és nem fog lefikázni pontszám szerint senkit. Illetve mégis. Csak írásban. Azt is konstruktívan. A pontokat meg meghagyjuk az általános iskolának.

Helyette lesz három különböző mutató, melyekről már talán beszéltem. A street-style az a hely, ahová odamész, és 5-10 perc alatt megvan a burgered, nem tudsz beülni sehová, maximum kerti szék, vagy sörpad van. A restaurant-style az, ahol érkezéstől számítva 15-30 percen belül előtted az étel, felszolgálás, italnak-mit-hozhatok. A fast-food / canteen-style pedig nem Mos Eisleyról szól, hanem az olyan helyekről, melyek nem is az utcára nyílnak, de nem is érkezik pincér, ergo odaállsz a pulthoz, rendelsz, és megvárod, amig elkészül. Ennyi. Minden más a cikkben lesz megtalálható.

Ebben persze az is benne van, hogy nem lesz semmilyen toplista azzal kapcsolatban, hogy mik a legjobb helyek. Lehetnének, de nem lesznek, és ezt felvállaljuk, mert hisszük, hogy nem a civakodás viszi előre az országot. Minden meglátogatott helyet igyekszünk értesíteni arról, hogy bekerültek a decens BpBurger rovaba (ebből az is következik, hogy csak olyan helyekre megyünk, akik minimálisan is képviseltetik magukat a világhálón, ez a Facebook korában ugye már nem olyan nehéz), valamint reméljük partneri kapcsolatokat is sikerül majd kialakítani (Burger Blogos kedvezmények, stb, de ez még nagyon a jövő zenéje).

Szóval ennyi lett volna így a hét elejére a friss hír. Bízunk benne, hogy együtt el tudunk érni egy szebb és jobb BurgerBudapestet; ennek szellemében született meg újdonsült szlogenünk is:

Mert közösen többet bírunk enni.