Amikor podcaster kollégám Laci rákérdezett, hogy nincs-e kedvem megenni egy kicsit nagyobb hamburgert, mondjuk úgy két kilósat, egy pillanatra Adam Richman helyében éreztem magam, aztán a realitás erőt vett rajtam, és közöltem, hogy ki van zárva, azok az idők már elmúltak, amikor pörkölt rántotthús-ágyon, és amúgy is. Szerencsére lett a feladatra egy vállalkozó kedvű sógora, akit hívjunk ezúttal Zolinak, így hármasban érkeztünk meg a sashalmi Burger House kirendeltségéhez (és ezen még az sem tudott rontani, hogy két térkép is félrenavigált, és majdnem halálra fagytam Mátyásföldön).
Már az utcafrontól nagyon hangulatos az étterem, villog, és étvágygerjesztő hamburgerek képeivel van kiplakátolva mindenfelé. Odabenn olyan 30-40 fő fér el, középen egy pulttal, és mögötte a konyhával, ami valamennyire el van szeparálva.
Nemsokára megérkezett Péter is, a hely megalapítója, aki szakmát váltva jutott el a burgerbizniszbe, és nemrég nyitotta meg a negyedik egységet is (Kápmegyer, Óbuda, és Sashalom után Dunakeszin is). A beszélgetés közepette persze nem maradhatott el annak a lényege sem, amiért mentünk: Laci egy pikáns, jómagam pedig sajtos-baconös burgert kértem, Zolit pedig meg se kérdezték mit enne, érkezett elé a két kilós monstrum.
Már csak a képeket elnézve félelem költözhet bárkinek a szívébe, de Zoli csak vállat vont, és közölte, hogy ez nem is néz ki olyan soknak, melyre Péter az öreg rókák tekintetével csak mosolygott, és hozzátette, hogy nem olyan egyszerű ez, mint ahogyan kinéz. Mint minden meccs előtt, itt sem maradhatott el a mérlegelés, melynek eredményét lentebb láthatjátok.
Időközben a mi szendvicseink is megérkeztek, melyekről igazán csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Kezdésnek a baconös-sajtos jött, nagyon egyben volt az egész, de azért természetesen szét is bontogattam, ne maradjon semmi sem rejtve a kíváncsi szemek elől. A zsömle (mint minden) egyedi darab, benne felül a szósz, rajta zöldségek, alatta bacon, sült hagyma, sajt, hús, és végül az záróbuci. A marhahúspogácsa is többször darált, egyedileg gyúrt, gondosan formált, és ez érződik az ízén is, semmi oda nem illő rész, vagy rágósság - egyszerűen kiváló, csakúgy, mint a többi eleme is a szendvicsnek.
Külön kitérnék még a hamburgerszószra, mely szintén hosszan kísérletezgetés eredményeként született meg, és mivel a szendvics eléggé beszívta, kaptunk egy külön kóstolót, kistálkában - ilyen finom, különleges ízvilágú mártogatót már rég kóstoltam a sok öntét között.
A másik szendvics egy újdonság lesz az étterem kínálatában, melyet mi premier előtt kóstolhattunk: egy áfonyalekváros, grill camambertes, karamellizált hagymást történetről van szó, amely ugye külön-külön tudjuk, hogy jól funkcionál, de így egyben pedig végképp; az édes-sós sajtos-húsos kombó szinte biztos h közkedveltté fogja tenni a burgert.
Időközben Zoli eljutott a burger 2/3-áig olyan 45 perc alatt, ámde ott elkövette azt a hibát, melyet mindannyian tudunk, hogy nem szabad: egy kicsit megpihent. Ott következett be a tragédia, és sajnos nem is tudta folytatni még ugyanennyi idő után sem. A teljesítményét így is megtapsoltuk, a maradékot pedig kivételesen nem a kutyák kapták meg, pedig tuti nekik is ínyükre lett volna a dolog.
A vacsora után még beszélgettünk kicsit Péterrrel és párjával Henivel az étteremvezetés nehézségeiről, hogy mennyire nem egyszerű ha valaki szeretne minden szabályt betartani, mint például nem pénzes kézzel nyúlkálni a kajához, a dolgozókat bejelentve foglalkoztatni, és úgy általában a legkorrektebbül állni mindenhez, legyen az szabály, vagy sem. Ahogy azt már fentebb is írtuk, és az éttermek büszkék is rá, a sült krumplin kívül szinte mindegy egyedileg készül, frissen, nem mirelit, és ez érződik is a minőségen.
Szó esett még a marketingről is, és azért ezen a ponton tényleg realizálnunk kell, hogy a Burger House azon kevés olyan "láncok" közül való ma Magyarországon, ahol van négy különálló helyen lévő, egymástól függetlenül működő étterme (ti amúgy tudtok még ilyet? ha igen, várjuk őket a kommentek közé); és ráadásul mindenhol megvan helyileg is a törzsközönség, legyen szó lakótelepről, vagy bármilyen más környékről, az oda illő jellemzőknek megfelelve.
Az árképzés is nagyon szimpatikus, mivel a legolcsóbb burger már 390-től elérhető, ámde itt nem a minőségben, hanem a méretben lett koncepció, konkurálva ezzel a gyorséttermek hasonlóan olcsó ajánlataival. Amint azt megtudtuk az este, egy bizonyos szint alá ugyan be lehet menni az árak tekintetében, csak nem érdemes, mert nem csak azon múlik a kereslet, hogy valami mennyibe kerül, és mindig lesz olyan réteg, aki hajlandó megfizetni a minőséget, ami egy burgernél 800-1000 forintnál kezdődik, és az alatt azért kérdéses, hogy hosszútávon mi lesz a dologból.
A normál méretű sertésburgerek 690-től kezdődnek, 790-től marhából, és egészen 2390-ig tartanak (ez a Bacon King, amiben minden óriási és minimum dupla). Vannak még hot-dogok 390-től, tálak, göngyölt hambihússal, és egyéb kiegészítőkkel, valamint palacsinták desszertnek. A konklúzió a végére pedig nem is lehet más: egy pokolian jó burgert ettem, teljesen jó áron. Egyedüli gondom Sashalommal az volt, hogy én egyáltalán nem járok arra, viszont ha ti igen, mindenképp nézzetek be. Vagy Dunakeszire. Vagy Káposztásmegyerre. Vagy Óbudára (ami konkrétan egy bacon-hajításnyira van a Magictől, vagy épp a Sunny Lounge-tól).
Adatlap
Nyitvatartás: 10-22
Cím: 1164 Veres Péter utca 43. (http://www.burgerhouse.hu/#ettermeink)
Honlap: http://www.burgerhouse.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/burgerhouse.hu
Telefon / asztalfoglalás: 06-70-314-4646
4sq: http://goo.gl/vy7uI