Szerzőnk az a Révész Gábor, aki már korábban is írt nekünk - Isten áldja a keze munkáját, most pedig folytatódnak az amcsi zabálások! Az első rész itt érhető el (Jani)
Miután elhagytuk az angyalok városát délre indultunk San Diego felé, de útközben megálltunk egy valódi 50-es éveket idéző Dinnerben.
A hely tényleg úgy nézett ki, mintha az American Graffiti díszlete lett volna, minden korhű volt, a pincérek ruhája és az étterem előtt álló Cadilecek is. Az ételek minősége semmi extra nem volt, 2 korrekt szendvicset fogyasztottunk, az egyik egy BLT, a másik egy sima sajtos szendvics volt, maradandó nyomot egyik se hagyott, de a hangulat miatt megérte.
A Burger Lounge is egy kisebb franchise San Diegoban, stílusban főleg a Shake Shackre hajaz. A reklámjuk szerint itt a marha tényleg marha és a sajt se valami élelmiszeripari melléktermék, hanem látott tejet. Egy „Classic” hamburgert kóstoltam, amiben „organikus” sajt, ketchup, mustár, uborka és hagyma volt. Köretnek krumpli és hagymakarika, mindkettő házias jellegű. Az ízek jók voltak, én is úgy éreztem, hogy talán kicsit más a hús, de lehet csak engem is megvettek a marketinggel.
Ami viszont vicces volt a helyen, az a tálalás. Egy ilyen helyen nem gond, ha műanyag a tányér, itt viszont kerámia tányéron volt a burger, a borospohár is pohár volt, de a vizes már műanyag és a szószoknak meg csak egy papír szütyő jutott. Nekem ez kicsit furcsa koncepció, de amit kaptunk, az jó volt, és az a legfontosabb. Maga a burger 8$ volt, ami szerintem korrekt, a köret 6$, de az bőven kétemberes adag.
Utunk során eljutottunk a mexikói határ mellett lévő Tijuanaba is, ahol a dallal ellentétben nemcsak tequilát és egyebeket lehet kapni, hanem a világ legjobb Caesar salátáját is. Szerintem ez a saláta az, amit itthon nem nagyon szabad enni, mert az éttermek nagy része úgy gondolja, hogyha némi zöldségre tesz egy kis csirke mellett és majonézt, akkor kész a Caesar saláta. Ezt a salátát Tijuanaban, közelebbről is a fenti szállodában találták ki, ahonnan meghódította egész Amerikát és a világot is. A storyt nem írnám le, de a honlapjukon angolul elolvasható.
Mai napig az eredeti recept szerint a vendég előtt egy kis zsúrkocsin készítik el a pincérek frissen, amikor a vendég megrendeli, és nincs benne se csirke, se majonéz, van helyette viszont római saláta, szardella és jó minőségű parmezán sajt. Pincérünk azt is elmondta, hogy fontos, hogy mindig faedénybe készüljön az öntet, és nem szabad előre megcsinálni, csak frissen – itt azért éreztem némi túlzást, de attól még amit kaptunk, az remek volt.
Miután egy kb. 2 órás gyalogos várakozás után az USA egyik bölcs határőre úgy döntött, hogy nem veszélyeztetjük Trump elnök hatalmát és visszatérhettünk San Diegoba, a USS Midway anyahajó megtekintése előtt betértünk egy Jack In The Box gyorsétterembe. Ez szintén inkább a Mekis vonalat erősíti, de jobb minőségben. Kóstoltunk egy ribeye burgert, ami nagyon finom volt, és itt még a szokásos zsemle para se volt olyan vészes, bár én mindig egy kicsit megendőbb vagyok a gyorséttermekkel, de ez jó volt.
Tavaly ismertük meg a fent intézményt, először Washingtonban, majd később Miamiban is voltunk, és idén se maradhatott ki. A főételek is jók, de ami miatt érdemes idejönni, az a sajttorta. Sajnos nem Penny szervírozza őket a Big Bang Theoryból, hanem egy kissé unott hölgy, de attól még isteni. Most a 30. évfordulós tortát kóstoltuk, amiben 3 réteg váltakozott, mégpedig klasszikus sajttorta, trüffel és fudge, azaz tejkaramella. Isteni volt, mint mindig, de ezen kívül még kb. 25 féle sajttortát lehet kóstolni, darabja 7-8$, de higgyétek el, megéri.
San Bernardino Mcdonald’s
Amerikában Mekiben nem szoktam enni, mivel sokkal érdekesebb alternatívái vannak, de mivel Las Vegas felé útba esett a világ első mekije, ezért megálltunk egy kicsit Los Angeles egyik külvárosában, San Bernardinoban. 1940-ben itt nyitották meg a McDonald’s testvérek azt az éttermet, ahol hamburgert árultak, de még teljesen más szisztéma szerint, mint ahogy ma ismerjük. A téma iránt érdeklődőknek ajánlom az Alapító című filmet, szerintem nagyon jó lett.
Ez az étterem ma már nem üzemel, sőt a poén az, hogy nem is a McDonald’s tulajdonában van, hanem egy Juan Pollo nevű láncé, akik üzemeltetik az ingyenes múzeumot. Maga a múzeum dugig van mekis relikviákkal, régi happy meal játékokkal. Beszélgettünk a kurátorral, aki miután megtudta, hogy egy számára ismeretlen országból jöttünk, megkért rá, hogyha tudunk, küldjünk neki képeket, ha van otthon bármi nemű happy meal-es játékunk, mert akkor kinyomtatja és kirakja. Mi is fogunk neki küldeni, de ha valakinek kedve lenne hozzá, a jackmarcus@hotmail.com címre küldhet képet a magyar mekis relikviákról és akkor kis hazánk is kikerül a múzeumba.
HAMAROSAN FOLYTATJUK A BEFEJEZŐ RÉSSZEL!
