Ha igazán jó mexikói kajákat szeretnénk enni, akkor a lehetőségeink messze nem olyan nagyok, mintha csak simán burgerezni szeretnénk. Szerencsére időről időre nyílnak új helyek ilyen tematikával is - én pedig természetesen ott vagyok, hogy beszámoljak róla.
A hely pikantériája, hogy a W35 ötletgazdája Balogh Dani áll részben mögötte, akit jelenlegi üzlettársai onnan való távozása után kerestek meg egy új lehetőséggel kapcsolatban, így az ételekkel kapcsolatban szinte bizonyosak lehetünk, hogy nem lesz majd hiba. Maga a kajálda két szinten helyezkedik el, alul a konyha, kiadópult, felül lehet leülni, illetve van egy ultramini, kétszemélyes terasz is, ahonnan pedig a kultikus 57-es számú italkimérés is látszik. Mi kell még?
Fontos tudni, hogy pár alapvető tételen kívül nincs fix étlap, ami ad egy rugalmasságot, és persze izgalmat az egész élménynek, hiszen ki tudja, mi lesz aznap reggel a piacon, ami megtetszik a séfnek - kellenek az ilyen helyek is, arról nem is beszélve, hogy a visszalátogatási faktor így megsokszorozódik.
Kezdésnek egy Pozolet kértem, ami gyakorlatilag az a mexikóiaknak, mint a Pho a vietnamiaknak: egy ikonikus leves, benne minden jóval. Jelen esetben lassan készült sertéshús, hominy kukorica, avokádó, újhagyma, feketeretek, koktélparadicsom, tejföl, koriander, valamint egy kis lime adták meg az ízét, na meg egy kevés chili, mert az mindig kell, ha a térség ételeiről beszélünk - eléggé bejövős is volt.
Ezután jött az egyik fő attrakció, a burger. Nyilván Dani tudja mitől döglik a légy, és erre itt is sikerült tanúbizonyságot szolgáltatni. A zsömle még nem házi, de folyamatban van, habár ez is teljesen korrekt: puha, omlós, finom darab. A húspogácsa a közeli piacról érkezik, marhafartő formájában, szintén tuti. Benne található még cukkinimustár és bivalyfeta is - egyik sem olyan feltét, amelyekkel mindennap, vagy úgy egyáltalán találkozunk a budapesti kínálatban, az ízük pedig totál jól harmonizál, adta.
Köretnek mellé kapunk szuvidolt grenaille (parázskrumpli-féle) burgonyát, illetve házi csalamádét is, valamint én most belenéztem a Yellow Death című szószba is, mely nevéhez méltón viselkedett.
A másik fő attrakció a BurDog, amely nevéből fakadóan egy hot-dog, és egy burritó szerelemgyereke. A chorizo jellegű kolbiért az ex-Faszaládés Sajben Csaba felel, és az egész kompozíció úgy, ahogy volt, megvett kilóra. Ez simán a hely egyik signature kajája: a tortilla ugye házilag készül, a kolbász mennyeien jó, valamint plusz izgalom forrása még odabenn a pácolt lila, illetve a ropogós sült hagyma. Mellé egy kis salsát kapunk, mert anélkül nem élet az élet.
Los Pollos Hermanos - akár így is lehetne nevezni a következő, csirkekolbászos szenyát hambizsömlébe zárva, melyben még egy kis mustáros hagyma is helyet kap. Bár azt szokták mondani, hogy a csirke annyira nem karakteres, itt ez is meg lett oldva, plusz köretnek kapunk két kiváló karakterű dolgot: gyömbéres ubisalit (remekül megy hozzá), és baconbe tekert bébikukoricát. Kell még mondjak bármi mást?
Mivel ennél több kaja már fizikailag nem fért belém, így jöhetett a szintén jellegzetes desszert, ami nem más volt, mint rántott tejberizs (kvázi az édes arancini egy alfaja). Én annyira nem szeretem magát az alapkaját, de ilyen formában még én is elfogyasztanám, mellé egy kis házi tejszínhabbal, minimális chilivel, és lime-mal.
Árak tekintetében 1000 és 2000 között mozog az étlap java része, ami teljesen korrekt, elnézve a bennük felhasznált alapanyagok mennyiségét és minőségét. Tekintve pedig az étlap folyamatos frissülését, bőven lesz miért visszajárni, úgyhogy ne legyetek restek, mert itt majd egy jót esztek.
Elérhetőség: https://www.facebook.com/revolucionbudapest
Cím: 1073, Akácfa utca 57.
