Még a hét elején olvastam a Time Out-on arról, hogy a tavalyi burger fesztivál sikerére való tekintettel idén megrendezik megint, de ezúttal nagyobb helyen. A bemutatkozó szövegükben azt ígérték, hogy lesz ötféle londoni burgerező, zene, tánctér, sör és buli egészen este 11-ig. Még némi desszertről is szó volt, természetesen az is burger formában.

(A postot rutinos vendégszerzőnk, Enci küldte nekünk, végtelen hálánk üldözze őt ezúton is!)

A gyorsabb bejutás érdekében a jegyeket szinte mindenki előre megvette a neten. Ez £35/fő –be került és tartalmazott öt mini burgert, plusz annak, aki 17.30 előtt érkezett még egy ingyen sört is. Naná, hogy a tömeg nagy része 17.30 előtt érkezett! Mi olyan öt körül értünk oda és várakozás közben meghallottuk azt, hogy az egyik szervező srác azt meséli az ismerőseinek, hogy egyáltalán nem számítottak ekkora tömegre. Ezt meglepőnek találtuk két okból:

1. a jó burgerezők annyira felkapottak mostanában Londonban, hogy minden sarkon kettő van belőlük és egy átlagos csütörtök este 4-ből 3-nál minimum egy órát kell sorban állni, ha náluk akarsz enni;
2. az a program amiről a Time Out is ír, garantáltan nem marad kihasználatlanul, mert több ezer londoni (plusz a turisták is) olvassák.

A tömeg, a BBQ illat, a füst és az ingyen sör biztos tudatában sétáltunk be a hangárba olyan éhesen, hogy majd’ kiesett a szemünk.

A hangárt két részre osztották, az elején voltak a burgeres sátrak és egy kisebb bár, a másik részben pedig sörpadok asztalokkal és egy nagyobb bár is. A bejáratnál mindenki kapott egy kis füzetet kuponokkal és némi ismertetővel a helyekről.

Mi a Wild Game Co-val kezdtünk. Mindegyik standnál lehetett nézni ahogy sütik a húsokat és összeállítják a burgert. Itt mediumra sütött szarvas burgert kaptunk pirított kalácsos buciban karamellizált hagymával, sajttal, bacon-nel, mustárral, vörösáfonya szósszal, saláta levéllel és paradicsommal. A magassága miatt egyáltalán nem lehetett szépen enni, de azt meg kell hagyni, hogy minden ízében tökéletes burger volt.

Mivel az első burgerért is fél órát álltunk sorba, úgy döntöttünk, hogy a hatékonyság érdekében a többinél kupont cserélünk és szétválunk. Én a Street Kitchen-hez mentem, akik nemes egyszerűséggel ugyanazzal a furgonnal jelentek meg, amelyikkel az utcán is árulnak. Az egész délután folyamán itt volt a legkisebb a sor, gyakorlatilag 10 percnél többet senki nem várt a fél burgerére.

Látszott, hogy a csapat tudja, hogy hogyan szolgáljon ki több száz embert nagyon gyorsan. A becsomagolt burger ketté vágáva pedig nagyon praktikus volt. Pirított kalácsos buciban kaptunk mediumra készített érlelt marha hús pogácsát mustárral, ketchuppal, saláta levéllel, savanyított hagymával és sajttal.

Következő állomásunk a Burger Craft volt, ahol 40 percet sikerült sorban állnunk. Itt rohadtul reméltük, hogy ez lesz a maximum várakozási idő a későbbiekre. A burger, amit kaptunk szintén félbevágott volt és “The Juicy Bastard” névre keresztelték. Amúgy (medium well-re sütött) dupla hús, dupla sajt, paradicsom, saláta levél és füstölt BBQ szósz volt a pirított kalácsos buciban. Számomra aránytalanul sok hús volt ehhez, gyakorlatilag olyan érzésem volt mintha csak azt ennék, de ennek gondolom a többség inkább csak örült.

Itt már úgy éreztük, hogy némi folyadék utánpótlásra is szükségünk van, mentünk a bárhoz. Az volt a baj, hogy a pultos lányok a kezdő báros kategóriától is fényévekre voltak, ennek következtében úgy szolgálták ki a tömeget, mintha nyugdíjas csigák lennének. Amikor az egyikük a negyedik üveget borította fel a pulton miközben azt sem tudta, hogy mit csinál, inkább elsétáltam, mert még nézni is szenvedés volt. Szépen várok a pult mellett az italomra mire Zs közli, hogy a sör elfogyott és cider is csak a másik bárban van. De már úton van az utánpótlás. Mindezt este hétkor, úgy, hogy 11-ig van a buli. Gyalázat! Átsétáltunk a másik bárhoz a tömegen keresztül, ami már akkora volt, hogy egy gombostűt nem lehetett volna leejteni. Hurrá, itt legalább cider van, de abból is csak valami édes körömlakk változat, amit még akkor sem iszom, ha muszáj. De most MUSZÁJ. Ekkor kezdett el rohadtul hiányozni az otthoni pálinka…

Ezúttal én az Honest Burger sorába álltam, Zs pedig megcélozta a Mother Flipper-t. Nekem szerencsém volt, röpke 20 perc alatt két burger volt a kezemben, amik szalvétába voltak csomagolva és ahol lehetett csöpögtek és minden volt csak nem praktikus állva enni úgy, hogy közben ital, kabát és táska van az ember kezében. Szerencsére nem kell minket félteni, még ilyen körülmények között is megbírkóztunk vele. A pirított kalácsos buci meg volt kenve BBQ szósszal, járt hozzá méretes érlelt marha hús pogácsa, csemege uborka, sajt, bacon és karamellizált hagyma.

Utolsó állomásunk a Mother Flipper volt, ahol 1 óra 10 percet sikerült sorban állnunk. Mire burgert kaptunk szerintem a szenvedés kiült az arcunkra, mert a srácok várakozás közben bíztatták a mi környékünkön várakozókat, hogy “hurrá, már majdnem ti jöttök”. Persze mondtuk neki, hogy mióta várunk, meglepődött és kikerekedett szemekkel elnézést kért és belenyomott két burgert a kezünkbe. Győzelem! :) A magassága miatt esély sem volt arra, hogy ezt állva együk meg, úgyhogy kerestünk gyorsan ülőhelyeket. Szezámmagos pirított buciban volt jégsaláta, savanyú uborka, lila hagyma, dupla hús, sajt, bacon, mustár és ketchup. Azt mondanám, hogy az öt közül ez lett volna a legjobb burger, ha a hús nem rare-re van készítve. Hosszú várakozás ide vagy oda a hús közepe még így is csak langyos és nyers maradt. Én részemről jobban szeretem a legalább mediumra megsütött burgert.

Ki nem hagytuk volna a desszertet sem, ott legalább nem volt sor, így azt csak fel kellett markolni a Cupcakes and Shhht-től. Piskóta tésztákból és némi tejszínhabos krémből rekonstruáltak egy burgert, ami szerencsére nem volt túl édes viszont annál ötletesebb. 

 Nekünk tetszett a fesztivál, határozottan megérte elmenni és ennyi kajával rohadt jól is laktunk, krumpli pedig senkinek nem hiányzott hozzá, sör viszont annál inkább. Remélhetőleg a szervezők tanulnak az idei hibákból a jövőre vonatkozóan, mert érdeklődés bizony van rá.