Encs sokmindenről ismert, többek között itt található idén Magyarország legjobbnak mondott étterme, valamint a bűnözés is ebben a járásban az egyik legnagyobb. Bátorságunkat összeszedve úttalan utakon ellátogattunk ide, megnézni, hogy mi is a az a csoda, amit itt művelnek. Ja, mert burger is van, nyilvánvalóan.

Belépve rögtön a helyünkhöz is kísérnek, a belső pedig nagyon jól néz ki: rusztikus, ámde nem régies, pont olyan, amilyet egy kis mediterrán vagy provanszi faluban elképzelnénk. Pont rálátás nyílik a nagy kemencére, amelyben a pizzák sülnek kinn félig a vendégtérben, a falon pedig fekete tábla, rajta az aktuális, napi ajánlattal. Maga az egyik tulaj is a pincérek között sürgölődik, jó látni, hogy egyáltalán nem szállt el velük a ló.

Kezdésnek gyorsan csapok egy gönci barackpáleszt, aminél olyan történik, amit már nagyon rég éreztem: érzésre semmi alkoholos, csak a gyümölcs, könnyedén lecsúszik, semmi kaparás. Ez igen, erős indítás.

Folytatásnak kóstolok egy vaddisznóragus házi gnocchit (tökély), valamint egy báránylevest, savanyú káposztával (szintén tuti). A lényeg azonban nem ez, hanem a Mini bárányburger (zempléni bárány, sült paprika, labneh).

Ránézésre ez bizony nem egy klasszikus burger látszatát kelti, és bizony az összetevőkben is megmutatkozik egy erős görögös vonulat, de ne szaladjunk ennyire előre. A húspogácsa fenyőmaggal, és rendes fűszerezéssel erősít, finomnak finom, de azért ahhoz az is kell, hogy szeressük a bárányt.

Buciként itt egy lepénykenyér szolgál, könnyű, ámde mégis ott van, teszi a dolgát. A hús alatt ajvár, rajta pedig egy sült paprika, és a misztikus nevű labneh, ami nem más, mint egy görög eredetű joghurtsajt (krémsajt), az íze pedig frissítő, bár mondjuk amúgy sem volt nehéz a burger, pláne, hogy kis adag. Köretként salátamixet kapunk vinagrettel, van itt rukkola, meg bébi, meg minden.

Nem mehetünk el a pizza mellett sem szó nélkül, mert ami itt van, az őrület. Eddig Pesten a Király utcai Mamma volt a favoritom, de ez még azt is felülmúlja, meg mindent, amit ettem idáig, lehetett az a Como-tó partján, kismiska. A tészta vékony, de nem ropogósra sült, telepakolva pármai sonkával, rukkolával, parmezánnal, és valami olyan krémes és lágy volt önmaga (vaj? olívaolaj? kisülő zsír? kit érdekel!), hogy legszívesebben sírni támadt volna kedvem. Legjobb. Pizza. Valaha.

Desszertként még elpattant egy sajttorta golgotagyümölcs szósszal és perui hamis (rózsa)borssal - szintén nem a megszokott élmény, a sajt-rész könnyű, de azért hangsúlyos, az alapja ezzel kontrasztos, a szósz tréfás - tökéletes befejezés.

Lett volna, ha nem kérem ki a kávét, és bár annyira ehhez nem értek, lehet pont ezért, de annyira nagyon nem is értékeltem, mint különlegesen hú-de-jó valamit, erős volt, nyilván nem tettem bele se cukrot (eredeti olasz import), se tejet, de nem is ájultam el (csak mondom, hogy volt kiképzőm, bár csak az első leckéig jutottunk).

Amíg ebédeltünk, folyamatosan jöttek befelé, és végül már a pultnál is vártak, pedig csak délután egy óra volt, de meg is értem, mert ezért a pizzáért bizony én is sokmindenre képes lennék. A italok párszor lemaradtak, meg volt pár furcsaság, de ezt tudjuk be a hely bájának, és ne is firtassuk tovább.

A mini bárányburger 1790, pizzákat pedig 1440-től kapunk, ami egészen egyszerűen nevetséges ár (jó, nyilván ha belekalkuláljuk, hogy vonattal Pestről kb 8500 oda-vissza, máris drágább, de ki mondta, hogy egyszerű lesz?). Ha csak a burger lett volna, azért nem lelkesednék ennyire, de a pizza, és a többi fogás meggyőzött arról, hogy ez egy elképesztően jó minőségű és ár-érték arányú étterem: az egyik legjobb idei élményem volt (még 2013-ban).

Elérhetőség: http://www.anyukammondta.hu/