Debrecenben úgy néz ki, a hamburgeres helyek a Nagytemplom közelében vannak: tavaly decemberben az Ikonban uzsonnáztunk egy fantasztikusat, most pedig ettől nem messze a Korzó Ételbárban ettünk, egy közel sem olyan remeket...

Pedig az elején minden olyan jól indult: csodaszép hatalmas étvágygerjesztő plakátok kívülről, bent minden kiírva nagy táblára, és ezen még az időközben felfedezett fröccsakció sem tudott lombozni, hiszen ez a bája a vidéki létnek, simán beszeszelhetsz egy jó burger mellett a gyorsétterem kinézetű helyen.

A rendelést leadtuk, majd leültünk a hangulatos, boxos vendégtérbe, ahol még mindig jobb idő volt, mint odakinn - mert terasz is van, egyre jobb! A mosdó kódos, kultúrált, majd megérkezett az ital is, az alkoholmentes mojito ráadásul tekintélyt parancsoló óriási üvegpohárban. Az öröm ott kezdett végleg felhőtlenné válni, amikor szemben kinézve megpillantottuk a piramist, melyben már Robert Langdon is kutatta az ősök titkát.

Olyan negyedóra múlva (amikor mögöttünk már harmadszor rohant el egy itt dolgozó csávó egy hurkával papírtálcán a kezében) megérkezett a két műanyagtálca, rajta a burger, plusz a sült krumpli. Itt jött az első baki, villa érkezett, kés nem, de nembaj, amúgy is szeretem óvodás módjára vágni a falatokat.

Kívülről még jól is néz ki, bár hozzá kell tenni, hogy elég lapos az egész szendvics. Beleharapva először még nem vagyok benne biztos, hogy a hús milyen, de amikor leemeljük a tetejét, fura módon feltűnik, hogy az egyik burgerben a hús bizony... szétesett. Így, ahogy mondom, három négy darabban sikoltja felém: mirelit!!!! Gyász.

Szétnyitva a bacon hamburgert feltárul a belseje: kockára vágott hagyma, savanyú uborka, majd bacon pihen a húson - mindhárom jó, ebbe nem is kötnék bele. A hús viszont nagyon érdekes: teljesen le van pirítva, a Maillard-reakció integet a háttérből, és ízre sem az a dögkutas, amit a Fald Fel Amerikát-ban próbáltunk; sőt, pont ellenkezőleg még alávaló módon ízletesnek is mondanám (ez amúgy pontosan a "régen minden jobb volt" perverzió, a húsz évvel ezelőtti fasírtburgeres nosztalgia). A zsömle sem ad semmi extrát, kicsit át van pirítva, de ennyi.

A New Yorker hamburgerben szintén sikerült ráküldeni a sajtot a zöldség és a saláta (plusz paradicsom) közé, ezért tizenöt húzás a deresen annak, aki ezt így engedélyezte. Itt az extrát a hús alatti káposztasaláta szolgáltatta, bár sok íze nem volt, de értékeljük az igyekezetet.

A menüben a fentebb említett három deci kóla mellett járt még egy kevés mirelit sült krumpli, amit, hogy ne legyen olyan szomorú az élet, a szintén hozzá rendelt Korzó szószba mártogattam. Nos ennek az íze kifejezetten érdekes és pikáns volt (paprikás, tejfölös-szerű), de olyan folyós volt, mintha Mári néni a menzán ötször felhígította volna, hogy ne tünjön fel az a fél hektoliter, amit elvitt a családnak. Fájó pont volt, hogy amikor megkérdeztem az egyik felszolgáló hölgytől, hogy mit tartalmaz, nem igazán tudta... na de kérem.

A New York burger 920 volt, menüben ez be lett növelve 490-nel, ami így már elég combos a mirelit húshoz képest. Lehet, hogy az ízek a központban vannak a Korzón, de ezt bizony nem a hamburgerre értjük, így menüben meg főleg. Mindezek mellett annyira nem volt rossz és a gyorséttermeknek talán még alternatívát is biztosít, főleg azért, mert egyesíti magában a "reggelizőhely, gyorsbüfé, gyrosozó, kifőzde, kocsma" vonalat, ami sosem rossz, de azért csodát ne várjatok tőle. Bájos - ez a helyes szó rá.

Elérhetőség: http://www.korzoetelbar.hu