Körülbelül fél éve piszkálja már a fantáziámat a gyöngyösi Manhattan BURGER, amely decensen helyezkedik el a buszpályaudvarral szemben. A honlap megtekintése után nagyon erős lett az a gondolat, hogy ez egy az egyben olyan lehet, mint a McDonald’s, csak magyar kivitelben. Sajnos a földbe állt Gusto után minden hasonló témájú gyorséttermet kiemelt figyelemmel kezelünk, szóval tört, és szakadt, de eljutottunk a helyre, hogy megnézzük: álmainkban Amerika visszainteget-e?

A bejutáshoz keresztül kellett haladnunk egy belső udvaron, pár asztallal karöltve, majd beérve az étterembe a gránitpult színe és mintája hozta be először azt az érzést, mely utána még hihetetlen sokszor visszatért: ilyet már láttunk valahol. Rendelésünket felveszik az egyenruhás pultosok, a háttérben egy már ezerszer látott stílusú, mégis valamiben teljesen más táblák, melyek az aktuális kínálatot mutatták. A különbség annyi, hogy itt nem Big Mac és Sajtos Negyedfontos (bocsánat, McRoyal) van kitéve, hanem Manhattan és Gyulaburger, Buriburgerrel kiegészítve.

Leadjuk a masszív rendelést az ételeket tekintve, a különbség az, hogy itt esélyt sem adnak a pultnál való tökölésre, rögtön a helyünkre küldenek, de nem egyessel, csak a blokkal, hogy hamarosan érkezik a good food. Közben elmegyünk feltérképezni a mosdót, fontos tudni, hogy kódos, szóval ha kódolni kéne, akkor a számkombináció a következő: (Nokia) 3210.

Az udvaron foglaltunk helyet, ahol már-már táncos hangulatba kerültünk a hangosan szóló partizene miatt, de ez egyáltalán nem volt negatívum, csak belebújt a bugi a lábunkba. Kb. 10 perc múlva meg is jött a rendelés: sajtburger, Manhattan-burger, Big Fish, üdítő, Manhattan-szósz és sült krumpli. Minden egyedien csomagolva, komolyan mondom, ennyi különféle papírja a nagy ősnek sincsen.

A sajtburgert (315) kaptam szét először, mint Mr Busta az ellenségeit, és a húsba harapva egy pillanatra az Aranykapu étteremben találtam magamat. Nem akarok senkit sem megbántani, sem le/felminősíteni, de ez a hús egy minimális sózási árnyalattól eltekintve bizony majdnem ugyanaz, mint amit a Mekiben kapunk. Period. Mind ízre, mind alakra, állagra, vastagságra, u-gyan-az.

A Manhattan-burger (720), ami már ránézésre is a Big Mac rurális megfelelője, de még a klasszikus szószt is úgy sikerült lemásolni benne, hogy komolyan mondom, le a kalappal. Minden más ugyanaz, viszont a sajt alig definiálható, hiába van ott. Ja igen, ami különbözött, az a savanyú uborka: nem csemege jellegű volt, hanem teljesen ecetes, ami egy ötletes színfoltja volt a szendvicsnek.

A Big Fish (730) a leghosszabb a sorban, kifli jellegű zsömlében, lilahagymával, salátával, és egy óriási lepényhalfilével. Ennek a húsa omlós(z), fehér, forró, túl sok íze nincsen, de azért jó volt, főleg a mérete miatt.

A közepes krumpli (395) viszont teljesen más, mint amit a nagy testvérben megszokhattunk. Na jó, csak vicceltem, a sózástól eltekintve teljesen ugyanolyan, mint ízre, mint kinézetre. Ehhez a szósz a Manhattan-ebbik (115), de itt már van újdonság: ez elvileg egy kapros majonéz, de jóval sűrűbb a matéria, gyanús, hogy házi; mindenesetre a fűszer kicsit könnyít rajta.

Volt még egy közepes kóla (370), erről végképp nem tudok a “gépin" kívül mást írni.

Az egyes tételeknél láthatjátok az árakat, összehasonlítva a McDonald’s-szel mindenki eldöntheti Gyöngyös agglomerációjában, hogy a pénzével kit támogat. Nekem mindenesetre nagyon tetszett az egész, még ha ennyire lemásolva is, azért volt benne mind ötlet, mind báj. Az biztos, hogy én személy szerint mindenki csak bíztatni tudok, hogy minimum egyszer az életben látogasson el Manhattanbe. Aztán az étterembe is.