Karácsony után pár nappal a cívisvárosban jártunk, ahol immár egy éve szemezgethetnek a helyi lakosok az Ikon étterem kínálatából. Természetesen mi sem csak úgy reformálni mentünk oda, egy klasszikus burgert néztünk ki a kínálatból.

Az étterem már az utcán elkezdődik, egészen konkrétan van egy kis fóliasátor része, ami nagyon hangulatosan ki is volt világítva, de mi azért inkább a belső részt választottuk, ha netán húzna a cúg. Fontos tudni, hogy az ebéd és a vacsora között a szűkített étlap üzemel, alig pár fogással, viszont azok tartalmazzák például a már fentebb említett szendvicset, valamint az így már duplán ikonikus helyi páros Debrecenit.

Amig megérkezett a hamburger, körbenézve hirtelen akár egy hotel halljában is érezhettük volna magunkat: nagyon elegáns berendezés, elöl kis beszélgetős rész, a falakon borosüvegek, padlószőnyeg. Időközben megjött a forró csoki (remek, nem túl édes, sűrű), valamint a forralt bor, mely az asztalnál került szervírozásra a kancsóból,plusz fahéj, narancshéj, ahogyan azt kell.

Nem is kellett ezek után sokat várni a burgerekre sem, melyet egy hölgy szolgált fel (lényegében ezzel elég sok álmom beteljesedett), hatalmas fémtálcán, ami ráadásul indokolt is volt, alig győztük nézni, mennyi mindent kaptunk.

Jött először is a burger, mellé egy házi mustár, házi majonéz, valamint egy pohárkában saláta. Ez már ránézésre elismerésre méltó, és még meg sem kóstoltuk a kínálatot.

A majonéz valami egészen fantasztikus volt, tökéletesen eltalált állaggal, és bónuszként zöldfűszerekkel.

A mustár hasonlóképp, a legremekebb dijoni hagyományokat követve, magos, és zseniális ízű (ezt szolgálják amúgy fel a már fentebb említett Debrecenihez is).

A köret sincs túlbonyolítva, lilahagyma, néhány fajta saláta egy balzsamecetes öntettel - külön jó pont, hogy ki mertek lépni a klasszikus, sült krumplis vonalról.

A végére hagytam a burgert, ami szintén zseniális a maga egyszerűségében. Nincsen ezerfajta hozzávaló, szósz, csak az alapok, azok viszont kiválóan. A buci házi, szezámmagos, és sikerült azt a hihetetlen dolgot is megvalósítaniuk, hogy pont megfelelően van megpirítva, úgyhogy a tetejét akár külön is ehetjük, már az is elég lenne a boldogsághoz. Alatta lilahagyma, paradicsom, ezeken is látszik, hogy gonddal lettek beszerezve, mind túlmutat az átlagos minőségen, mind ízre, mind állagra (amúgy ez lenne mindenhol a normális, dehát...).

Alatta jön a hús, mely elsőre talán nem tűnik nagynak, de az evés folyamán kiderül, hogy nagyon rendben van mind a mérete, mind az íze is. Minimálisan zöldfűszerezett marhahús, teljesen átsütve, de ez ide így passzol. Végül egy saláta, a már említett majonéz, és a buci alja zárja a költeményt, melynek elfogyasztása közben szó szerint azt sem tudtam, melyikből egyek és mivel.

Az ára teszi fel az egészre a koronát, a burger a hozzávalókkal 1500 forintba kerül, ami egészen egyszerűen budapesti viszonylatban is nevetségesen olcsó nagyon rendben van, de szerintem vidéken is teljesen korrekt.

A mellékhelyiség is a bevezetőben említetthez méltóan elegáns, úgyhogy ha arrafelé járunk, és szeretnék bárkit elkápráztatni, akkor vigyük be az Ikonba, nem fogjuk megbánni. Én konkrétan még azóta is visszasírom az élményt, aznap este ettől felragyogott újra a napom.

Bónuszként pedig itt egy interjú a séffel, Pataky Péterrel.

Elérhetőség: http://www.ikonrestaurant.hu/