Burger Blog

Fald fel Amerikát IV. - Hawaii / 2 - Révész Gábor vendégpostja

2019. február 15. Jancsa Jani

A Polinéz Kulturális Központ után egy időre búcsút intettünk Oahunak és 9 személyes kisgépen átrepültünk Mauira. Maui egy kevésbé pörgős sziget, mint Oahu, de jókat enni itt is lehet. Első ebédünket a Teddy’s Bigger Burger-ben fogyasztottuk el.

2_1.jpg

A választék zavarba ejtő volt, de mi maradtunk az alapoknál, egy csirkés és egy baconos sajtburgert kóstoltunk. A bucit leszámítva minden finom volt, a külön kért teriyaki szósz melegen érkezett, ami feldobta a sült krumplit.

1_2.jpg

A hely tavaly év végén a magyar sajtót is meghódította, mivel a hír szerint az egyik étteremben patkányt grilleztek a platnin… szerencsére a mi húsunknak határozottan marha és csirke íze volt.

Másnap elautóztunk Hana-ba, melyet minden útikönyv az egyik legnagyobb Maui élményként említ. Az út tényleg fantasztikus, tele hidakkal és vízesésekkel, viszont éttermekben kevésbé gazdag. Mi végül egy közepes thai helyen csillapítottuk éhségünket. Később betértünk egy helyi borászatba, a Maui Wine-ba. A borok közül kiemelném az ananászbort, ami érdekes volt, de mi maradunk inkább a hagyományos szőlőből készült boroknál.

3_1.jpg

Maga a borászat remekül nézett ki, és hála a Napa völgynek, szerencsére itt jó borok is voltak, mivel a szőlő Kaliforniából érkezik, itt csak elkészítik a bort.

4_1.jpg

Este az egyik helyi bárban kóstoltunk ismét egy kellemes burgert. A burger mellé járt friss avokádó, ami adott neki egy üde színfoltot. 

6_1.jpg

Következő szigetünk Big Island volt, ahol az érkezés után egy remek burgert ettünk az Ultimate Burgerben. Sok jót olvastam a helyről, és tényleg, ebbe a burgerbe talán még a Burgerpápa sem tudott volna belekötni.

7_1.jpg

A köret házi krumpli volt egy sűrűbb ranch öntettel, forrón, ropogósan, ahogy kell. A szendvics minden alkotórésze a helyén volt. Végre kaptunk egy olyan bucit, ami tényleg felnőtt a húshoz és a többi hozzávalóhoz. A házi szósz is nagyon illet az összképbe, és a 8,75 $ árral sem volt semmi gond. Big Island tényleg nem a hajnalig tartó duhajkodásról szól (vagy legalábbis mi nem arra laktunk). Kailuában, ami helyi szinten nagyobb városnak számít, este 21 után már az éttermek nagy többsége zárva tartott.

8_1.jpg

Mivel mi minden este későn értünk vissza a városba, ezért sikerült alaposan megismernünk az Outback Steakhouse választékát, hiszen 3 este is náluk vacsoráztunk (nem szoktam ilyet, de ez volt az egyetlen nyitva tartó hely, és az étel is rendben volt). Az Outback Steakhouse magát ausztrálként aposztrofálja, bár a Wikipédia szerint az első egységet a floridai Tampában nyitották. A választék a tipikus amerikai steakhouseok kínálatától szerintem nem nagyon tér el, de pl. kaphatóak ausztrál borok is. Egy különösen jó fej pincér volt első este a segítségünkre, akivel később a 2. és 3. este is találkoztunk, remekül gondunkat viselte, és a kedvessége se tűnt úgy, mintha a megjátszott szerep lenne.

9_1.jpg

A rendelés leadása után gyorsan kaptunk egy forró bagettet vajjal, ami remek kezdés volt. Barátnőm egy baconos krumplikrémlevest kóstolt első nap, ami nagyon ízlett neki. Én nem apróztam el, és kértem egy klasszikus surf and turf combot, amihez 2 adag köret is járt, az egyik egy salátatál, a másik pedig egy tejföllel, baconnel és hagymával töltött sült burgonya. És akkor a lényeg a kb. 20 dkg-os bélszínszelet és az elmaradhatatlan ráknyárs. A főtételem 26$ volt az említett köretekkel együtt, ami nagyon barátinak számított.

10_1.jpg

Természetesen a burger se maradhatott ki az Outback kínálatából. A buci itt nagyon jó volt, a hús szintén remekül hozta a kért sütési szintet, talán a kreatívabb szószok hiánya miatt nem volt teljesen felhőtlen az élmény, de összességében ez a burger is rendben volt.

11_1.jpg

Utunk utolsó állomása ismét Oahu volt, ahol meglátogattuk az északi partot, ami 2 dologról híres: az egyik a szörf, a másik a food truckok. Tényleg mindenhol látni az út szélén különböző kocsikat, de a legnépszerűbbek a rákot áruló kocsik, ezek közül is a legismertebb a Giovanni’s shrimp truck. Maga a truck nem tűnt bizalomgerjesztőnek, de a hatalmas sor eloszlatta minden aggodalmamat, ami felmerült. Egy rutinos ÁNTSZ-es viszont lehet talált volna némi kivetnivalót abban, hogy az asztalok között élő csirkék kapirgáltak, és hatalmas lelkesedéssel fogyasztották a leeső rákdarabokat.

12.jpg

Citromos vajas rákot próbáltam, mivel a csípös ráknál szerepelt a menün az a kitétel, hogy nincs pénzvisszafizetés, amennyiben a vendég szerint túl csípős. Én nem voltam elég bátor hozzá... A rák mennyei volt, járt hozzá még 2 gombóc rizs és bőven meglocsolták vajas citromos szósszal is. 14$ egy büfében nem kevés, de ez az ízkavalkád abszolút megérte.

13.jpg

Utolsó esténken egyik kedvenc amerikai láncunkat a Cheesecake Factory-t látogattuk meg. Ezt a láncot már jól ismerjük, a kiváló sajttortákon felül tényleg minden ételük finom szokott lenni. 

14.jpg

Ismét egy steaket fogyasztottam, amihez baconos krumplipüré és zöldbab is járt. A sütésre vonatkozó kérdés természetesen nem maradt el, és a kért medium sütési fokozaton érkezett a hús. Desszertnek egy sajttortát kóstoltunk, ezúttal a Godiva csokis változatot, ami hozta a szokott minőséget.

15.jpg

Egy ilyen utat nem lehet máshogy, mint egy jó burgerrel lezárni, így még a gép indulása előtt ellátogattunk egy Applebee’s étterembe. A tavalyi nyugati parti túra után én őket választottam a legjobbnak, bár ezen több olvasó is meglepődött, de én még mindig tartom, hogy az a burger ott remek volt, a mostani Hawaii teszt alkalmával viszont ennyire nem volt kimagasló az eredmény. 

16.jpg

17.jpg

Sajnos a buci hideg volt és a pirítás is elmaradt. A hús és a zöldségek jók voltak, a szószok összhangja most nem volt olyan kimagasló.

18.jpg

Idén nem bocsátkoznék toplista felállításába, de ha egy burgert ki kell emelnem, az mindenképpen az Ultimate Burger lenne. Steak vonulaton az Outback ár/érték arányban volt jó, de hús minőségben és persze árban is a Morton’s vitte a prímet. Sok más remek gasztroélményben is volt részünk az út során, de hely hiányában most a kávé és ananász farmról nem írnék részletesen, azokról csak 1-1 képet csatolok. 

19.jpg

Hawaii egy abszolút új arcát mutatja meg Amerikának mind kultúra, természet és gasztro szempontból. Ha van rá lehetőségetek, mindenkinek érdemes egyszer ellátogatni, és személyesen is megtapasztalni a hawaii életérzést. Aloha!  

A bejegyzés trackback címe:

https://burger.blog.hu/api/trackback/id/tr114628202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vajdasagi 2019.02.17. 21:54:12

A kajáról szóló rész is érdekelt, de az a kevéske, amit a szigetekről írtál, az még inkább. Köszönet érte.