Az Opus Jazz Club egy igazán sokszínű hely, lehet menni hamburgert enni, koncertet hallgatni, vagy éppen smart foodot menüzni - erről már írtam is, ha érdekel, itt megtaláljátok. Most jön azonban az, amire mindenki várt: kiderül, hogy milyen az a híres Fine Burger!

Az étlapon, mely amúgy egy falapszerűségen érkezik az asztalhoz, kilencféle burger található, mind más és más, sőt, még lényegében sem találunk hasonlót egymáshoz. Amíg eldöntöm, melyiket fogom választani, rendelek egy jófajta epres limonádét, ami egyrészt most szezonális, másrészt nem szirupos, hanem valódi gyümölcsös, és ez érződik minden egyes kortyában.

A helyszínről már leírtam szinte mindent a fentebb említett postban, most csak annyit tennék hozzá, hogy a kiszolgálás minősége és informativitása is remek; valamint, hogy bár csak a próbán voltam ott, időnként a zene már ilyenkor is olyan hangos volt, hogy alig hallottuk egymást, szóval ha beszélgetős randit szeretnétek, akkor érdemes figyelni a programra, különben marad a jelnyelv party.

Visszatérve a burgerekre, kértünk egy hátszínburgert libamájjal, valamint egy kacsaburgert. A honlapon már korábban kiszúrtam, hogy az Opus úgy hirdeti magát, mint az ország első Fine Burgerezője, és nem tudtam nem megérdeklődni, hogy akkor mi is ez valójában. Nos, a fine burger nem más, mint amiért eddig éltél, csak nem tudtál róla. A fine burger nem egy szendvics, hanem az élet, egy nagy deszkán tálalva. A fine burger nem a vacsorád, hanem egy ajtó, melyen keresztül hazatérsz. Na jó, ezeket igazából én találtam ki, úgyhogy nézzük, mi is ez valójában.

 A fine burgerekre jellemző egyrészt, hogy minden alkatrészük házilag készül, lenn a konyhán még élő szárnyas és lábasjószágok is vannak, valamint a gabona is ott lengedezik (se). A hús 15 dekás mindegyikben, és a séf Ferencz Gábor (akivel sikerült pár szót is váltanom, és komolyan mondom, embert én még nem hallottam a zseniális minőségű burgeréről ilyen szerényen beszélni) külön odafigyelt arra, hogy minden tálon legyen valami plusz, amivel azt egyedivé teszi. Mindemellett azért láthatjuk, hogy milyen hosszú utat tett meg a street food az utcáról, mire beért egy jazzklub közönsége közé, egészen New Orleans fless.

Végül megérkeztek a deszkák (nem poénból írtam ezt fentebb), és már amikor ránéztem, éreztem hogy ez nem lesz egyszerű. Mindkét burger egyedileg logózott papírban érkezett, a marha mellé petrezselymes jellegű steakburgonya járt, kétfajta mártogatóssal, és salátával, míg a kacsaburger gnocchival, lilakáposztával és paradicsom relish-sel érkezett. Szerencsére itt a tálalás nem holmi hú-de-trendi önigazolás miatt van így, hanem tényleg előzetes felmérés előzte meg a dolgot, sőt, még ha szétbontjuk a szendvicset, és disznó módjára nekiállunk turkálni benne, akkor is bőven elférünk, és nem kell a szalvétatartóba is kaját pakolnunk, hogy mindennek legyen helye.

Kezdem az utóbbival: ugye azt már észrevehettük a leírásból is, hogy ez a klasszikus kacsafogás újradefiniálása egy burgeren belül: az eszméletlen mennyiségű lilakáposzta, és a köretként igen jól funkcionáló gnocchi biztosította azt, hogy ez bizony egyáltalán nem egy megszokott, unalmas, szerda délutáni burger.

Kacsát most ettem először burgerben, de nagyon finom, ízletes volt minden egyes falat belőle. Arra figyeljetek, hogyha nem dekonstrukcionáljátok (van ilyen szó egyáltalán?), akkor előfordulhat, hogy a káposzta kicsit elnyomja a többit, én legalábbis így jártam vele. A köret zseniális, ezt már említettem, a kétfajta mártogató (a másik a házi ketchup, ami default mindegyikhez) is remek, szóval idáig háj fájv.

A marhaburgerben a tréfa már ott elkezdődött, hogy (nem egyedülállóan a burgerek között) a hús nem darálva, hanem szeletelve volt. Erre természetesen nekem is rá kellett kérdeznem, hogy ezt mégis hogyan, mire az volt a válasz, hogy mivel a hús minőségi, inkább így akarták láttatni, nem csak daráltként, amiben ugye bármi lehet. Tetszik maga a koncepció, noha az tényleg fura volt, hogy egy hambiban nem húspogácsával találkozunk.

Ha ezen túltettük magunkat, és beleharapunk, akkor jön az első meglepetés, ugyanis a zsemle tökéletes. 10/10 pont, 100%, 5*. Az állaga pont a megfelelő, eszméletlenül ropogós, és mégsem száraz, se nem túlpirított. Én itt a tökéletes buci keresését le is zárnám, ugyanis ennél jobbal egyszerűen nem hinném, hogy találkozni fogok. Tényleg, nincsenek szavak.

A hús átsütését közepesre kértem, mi másra, és ezt sikerült is így prezentálni, szóval +1 az érlelt hátszínnek, minden szempontból. A fedlapon belül pihent két szelet máj, és az egész még egy löttyintésnyi jus-vel is meg volt lepve, így kapott egy kicsit komolyabb boros-kesernyésebb jellegű felhangot az egész szendvics, ami csak jót tett neki.

A szendvicsben ezeken felül volt még paradicsom és saláta is, pont a megfelelő mennyiségben, hogy könnyítsenek kicsit az összhatáson, csakúgy, mint a hozzáadott saláta itt is. A steak krumpli engem inkább egy serpenyősre emlékeztetett, és bár ez is nagyon jó volt, az én ízlésem elbírt volna még egy kicsivel erősebb fűszerezést, és átpirítást is. A másik mártogatós itt egy savanykásabb jellegű gribich mártás volt, amiről bevallom, én is most hallottam először, és bár nem volt ez sem rossz, egyelőre nem vált a kedvencemmé.

A vacsora végeztével sikerült a konyhába is bepillantanunk, ami egyrészt szép nagy volt, másrészt pedig hihetetlenül jól felszerelt, úgyhogy ki is élveztem a kukkolást, aminek aztán sajnos hamar vége szakadt, de mint a Kormányzó Úr, lehet mi is visszatérünk még...

Külön tetszett a helyben, hogy mindenre elég nagy figyelmet fordítanak, a vacsi után még egy kis kérdőívet is kitölthetünk, hogy mi tetszett és mi nem, valamint a visszajelzéseket is igen komolyan veszik, és ha megalapozott, akkor megvan az a döntéshozói szabadság, hogy akár azonnal változtatnak is, ami egy ilyen gyorsan pörgő környezetben igencsak jó pontnak tűnik.

Az árakról szólva már most mondom, hogy ez nem az olcsó kategória, viszont aki kommentben ezért rinyál, azt egy idő után törölni fogom, mert ez nem erről szól, ha nem tetszik, mennyibe kerül, akkor sem kell ám ideírni. Szóval a Klasszik burger 2490 (ebben mondjuk csalamádé is van, amit előtte kritizáltam volna, így viszont, látva a többit, tuti ebben is van valami kis csavar), a teteje pedig a Surf & Turf angus hátszínnel, és grillezett királyrákkal hétezerért (én meg nem halhatok meg anélkül, hogy ilyet egyek majd, szóval szeptemberben van a születésnapom, csak mondom). A kettő között van még kecskesajtos, vega, meg lazacos burger is, utóbbinak például (megőrülsz!) fekete a bucija, mint a már jól ismert francia Darth Vaderes verziónak.

Az Opus Fine Burgerei nem a legolcsóbb kategóriába tartoznak, de a helyszínt, a minőséget, és a kreativitást az alapanyagokban bizony meg kell fizetni. Ha ezeket felfogtuk, és komoly az érdeklődésünk, akkor mindenképp érdemes csekkolni a helyet, mert bizony a város egyik legjobbja lett, ami pár héttel a nyitás után nem gyenge teljesítmény.

Adatlap

Nyitvatartás: 9-22 / 9-24 (H szünnap)

Cím: 1093 Mátyás utca 8

Honlap: http://www.opusjazzclub.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/opusjazzclub

Telefon / asztalfoglalás: 36-1-455-8077

4sq: http://goo.gl/iPCdV