Burger Blog

Papa Joe's Saloon and Steakhouse, Sopron

2016. október 12. Jancsa Jani

Nem is olyan régen Sopronban töltöttünk egy hétvégét, és a Trip’-et felcsapva rákerestünk hová érdemes menni. A Papa Joe elég szimpi volt, így erre esett a választásunk.

2016-10-01_15_42_11.jpg

A város helyi körútja a Várkerület, ami nevének megfelelően kvázi egy várfalat takar. Ez azért fontos most nekünk, mert ennek egy pontján helyezkedik el az étterem. Az utcafrontról csak egy bejárat látszik, és ebből még sejteni sem lehet, hogy mekkora az akár 150 fő befogadására is kényelmesen képes beltér.

A hangulat totálisan a vadnyugatira hajaz, természetesen ezt a lehető legpozitívabb értelemben teszi, és ha nem állunk meg odabenn, illetve a hatalmas, fával üzemelő steaksütő szörnyetegnél, akkor bizony meglátjuk a hely egyik legnagyobb vonzerejét is – a teraszt, melyet a várfal határól, korrekt kis fáskamrával, ahogyan azt kell.

A steak vála-szték (!!) bizony erőteljesen elkezdett remegni, amikor beléptünk, nézzük is végig, mit fogyasztottunk (hát nem a testsúlyunkat, annyi szent). Elsőnek kóstoltunk egy rib eye steaket, aminél jobbat rég ettem: enyhén füstös, mennyeien omlós, szaftos húsdarab érkezett. A köret steak burgonya, fokhagymás tejföl, grill zöldség, és házi rántott hagymakarika képében érkezett – ez utóbbi pedig instant kedvenc lett, szerettük.

Ha már a steakeknél vagyunk, jött a Teres Major, ami ciki-nem ciki, de számomra ismeretlen darabja volt a marhának (amerikai jellegű vágás, magyarul talán omlós nyak lehetne…?). Ez szintén sült krumplival, grill zöldekkel, és egy erősen paradicsomos alapú házi barbecue szósszal jött hozzánk. Ízben szintúgy remek volt, itt már volt egy kis húzása a húsnak, pont ahogyan az tökéletes.

2016-09-16_18_27_06.jpg

Harmadiknak a burger előtt belenéztünk a sertés vonalba is: Lipóti szűzérmék jöttek júhtúrós sztrapacskával, és kevert salátával. A húsokba ismét nem tudtunk belekötni, a sztrapacska pedig kiválóan ment hozzá, egyedül talán a zöldségek lógtak ki a sorból, de amúgy azokkal sem volt baj, csak nem passzoltak ide.

2016-10-01_15_49_22.jpg

És végre, elértünk a burgerekhez, melyek közül először a signature-be néztünk bele. Különlegesség, hogy a feltétek nagy része külön jön, mindből annyit tehetünk bele, amennyit szeretnénk, és direkt jó, ha valaki olyan, mint én, és szeparálva is szeret kóstolni.

2016-10-01_15_44_00.jpg

A Papa Joe zsömléje vékony, ránézésre nem túl bíztató, de ez a kétkedés hamar elszállt: állagra és ízvilágra jeles, pont jó keretet adnak a benne lévőknek. A húspogácsa jelen esetben bélszín, és bár sok helyen ettem már rágós és rettenetes bélszínt, ez itt egészen konkrétan királyi.

2016-10-01_15_41_54.jpg

Jött még mellé a sült burgonyahasáb, és a kicsit édesebb ízvilágot képviselő káposztasaláta, valamint a feltétek: lilahagyma, savanyú uborka, paradicsom, ropogós bacon, cheddar, tükörtojás, és Joe bácsi titkos szósza. Ennél most álljunk meg egy kicsit, mert kóstoltam én már sokmindent, de ez egy olyan ízkombót adott, amilyennel még soha nem találkoztam – zseniális volt a maga nemében, csak meg kellett érteni. Kérjétek ki, nem viccelek.

2016-10-01_15_45_06.jpg

2016-10-01_15_59_56.jpg

Ehettem volna még Philly Cheesteaket teres majorból, vagy Buffalo szendót, de én most az időszakos étlap Szarvasburgerére kívántam rá. Itt a zsömle már egy vastagabb, totálisan kalácsos jellegű valami volt, benne harmonizáló ízvilágú szarvashús-pogácsával. Ennek kedveskedett benne még a grillezett sütőtök, valamint a zöldalmás-áfonyás coleslaw. Az összhang az ízekkel tökéletes volt, és ez volt az egyik legtutitbb szarvasos burger, amit valaha ettem, annyi biztos.

2016-10-01_15_20_56.jpg

Meg kell emlékeznünk a Papa Joe komoly viszki-kínálatáról is: volt szerencsém részt venni egy amolyan “best of” jellegű kóstolóban: volt itt skót, tajvani, és japán verzió is. Az egy dolog, hogy egyik jobb volt, mint a másik, de ráadásul még totálisan hozzáértő kezekbe is kerültem, szóval akit érdekel a téma, jelezze nyugodtan, nem fog csalódni.

2016-10-01_16_32_41.jpg

Desszertügyileg egy vaníliafagyit kóstoltam, a környék egyik nevezetességével: tökmagggal, illetve abból készült olajjal - ez utóbbiakból még bőven el tudtam volna viselni a fagyin, dehát imádom, szóval ez nem csoda.

2016-10-01_16_58_39.jpg

Árügyileg a burgerek 2850-be kerülnek a steakek pedig 4-5000 környékén mozognak. A Papa Joe több, mint meggyőző volt, mind hangulatra, mind pedig ízvilágra értve, szóval ha ti is Sopronban jártok, és hezitáltok, ne tegyétek, mert megvan A Hely.

Elérhetőség: https://www.facebook.com/papajoesteakhouse

Cím: Sopron, 9400, Várkerület 108

A bejegyzés trackback címe:

https://burger.blog.hu/api/trackback/id/tr1011797859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ozur 2016.10.14. 10:39:43

Én thaiföldi whiskyt nem látok a képen, tajvanit viszont igen.
süti beállítások módosítása